apám titkos élete

Vladimir Paral Gyilkosok és szeretők könyve minden aktualitása ellenére időtálló könyv. Miközben nyilvánvaló, hogy melyik világban született, melyik világban és mi ellen fogalmaz meg kritikát, egyúttal kiemelkedik belőle és sokkal általánosabb struktúrákra világít rá…

A nagy folyó kanyarulatában a hanyatló vagy már halódó gyarmati világ eleinte romantikus, majd reménytelen arcával ismerkedhetünk meg. Ez a világ legtöbb részén kísértetiesen azonos. Az európai szemszög határozza meg a regényt, nem a világ, amibe betekint. Az indiai vagy éppen…

Annyira szeretem ezt a nyelvet, ezt a varázslatos, káprázatos, homályosan fotografált emlékvilágot, az erdélyi párát rajta. Ha azt mondtam, hogy Tóth Krisztina világa az enyém, akkor Máté Angi Mamója határozottan nem. Nem ismerem a kék viskókat, a reggeli harmatot, a nagymamával…

Most talán még hangsúlyozottabban megismétlem, hogy a vélemények leginkább rólam szólnak, kis részben a könyvről, és legkevésbé sem mások olvasatáról. Azaz ezek az én olvasmányélményeim, másokra nem vonatkoztathatóak. Nem értem, miért olvasom Gaimant. Olyasmi mazochizmus…

Tóth Krisztinától a Pixel határozottan jobb volt. De lehet, hogy azért, mert az olvastam előbb. És a Pixel számomra kiemelkedően jó volt – a Vonalkód tehát nagyon jó. Tegyük hozzá, mind térben, mind időben ez a világ közel van hozzám, még ha nem is teljesen azonos, így a…

Különösebben nem vágytam elolvasni Larsson Millenium-trilógiájának második tételét (A lány, aki a tűzzel játszik), hiszen időtöltésnek remek, viszont annyi időm nincs, hogy azt „csak úgy” töltsem. Viszont bent volt a könyvtárban, nekem pedig fél- és negyedórákra…

Hosszú, de mégis jól olvasható Stieg Larsson  regénye (A tetovált lány). Hasonlatos élmény volt, mint mostanában bármelyik bestseller. Kicsit karistolni a felszínt, erős, pár jellemvonásos karaktereket, párhuzamosan futó történetszálakat beépíteni, és pörgős, letisztult…

Roberto Bolano regénye (Éjszaka Chilében) nagyon személyes, de mégsem intim. Ha egy dél-amerikai írói jelzőt rá szeretnék húzni, a kalandozó, burjánzó történetmesélés mindenképpen illik rá. Karinthy találkozása fiatalkori önmagával Chilében, de persze közel sem annyira…

A világ szép. Az olasz kisember folyamatos bukásain, csetlésein és botlásain olyan mély életderűvel tud túllépni, tudja megélni, hogy mindig mosolyra szaladt a szám. Van-e ennél mélyebb boldogság? Italo Calvino Marcovaldoja küzd a családjával, az elemekkel, a várossal, a…

Csehov novellás kötete (Szakadékban) olyan mély, megváltoztathatatlan szomorúságot áraszt, hogy csak cseppenként fogyasszuk. A 6-os számú kórterem valóban kiemelkedik. A csinovnyik halála – hogy a másik húzó nevet is említsem – már talán kevésbé. A kutyás hölgy…

Ma már sok mindenen túl vagyunk. Látunk borzalmat, kegyetlenséget és emberfelettit. Láttuk, olvastuk, de nem tapasztaltuk. Fowles helyenként annyira közel visz ehhez, hogy érezni véljük, és ennyiben tényleg kegyetlen regény. Az más kérdés, hogy a férfit se az elején, se a…

Valamikor tavaly ilyenkor olvashattam Ulickaja novelláskötetét, és annál volt ilyen bizsergetően jó érzésem. Sőt, most egy kicsit még jobb érzésem volt. Egy-egy történet képes az élethez kapcsolódó elemi érzéseink tökéletes sűrítményét adni. Ahogy belesajdulunk a…