Tudom, kicsit késve megint, de mint szék aljára nyomott rágógumi, úgy tapadt meg rám egy gondolat. Nem belém, hiszen taszít, hanem rám. Borókai Gábort volt, amikor kedveltem. Heti Választ (még) elolvasom.
Karácsonyi dupla szám, előszó. Egy mondat az úrtól: "A pénzügyi krízis a jóléti és jogállam kettősének fenntarthatatlanságára figyelmeztet." Ez komoly?! Egyrészt volt egy subprime válság, abból lett pénzügyi krízis, miből aztán gazdasági válság - Borókai melyikre gondol, amikor a másodikat nevesíti? Kukacoskodás.
Tehát úgy tetszett a tanulságokat levonni, hogy vagy jogállam vagy szociális jólét? Vagy egyik sem? A kádári megalkuvás orbáni köntösben? Nem értem. De az kétségtelen jobban érteni vélem a mostani kormány logikáját. Értem a paternalizmust: ne jogaid legyenek, hanem adományaid. Az állam én vagyok, tehát enyém a jog, tied a segély. Én védelek, én adok.
Bennem nincsenek kérdőjelek. A jogállamiság él és virul - lásd USA. Pedig ott is volt válság. A szociális jólét él és virul - lásd Németország vagy éppen a skandinávok. (Lényegesen jobban vészelték át a válságot, mint mondjuk Kína, ahol se jogállam, se jólét.) Tudom, régimódi vagyok, tényeknek hiszek - minek ezeket nézni, igaz?
Ezek a mondatok megállnak a levegőben, valami támasztja őket, nem esnek le, nem reped a mennyezet. Senki nem csodálkozik rajtuk? Ezek bedobhatóak, mint köztudomású mik is? Hitelvek? Aki hisz a válaszokban, azoknak már nem is kell értelmes kérdéseket feltenni? Kiindulhatnak egy olyan premisszából, mint Borókai mondata? A válság sok minden megkérdőjelezett, de talán nem abból kéne kiindulni, hogy mi itt Magyarországon milyen válaszokat akarunk adni, és ez alapján kirakni a kérdőjeleket egyébként máshol virágzó rendszerek mögé.
És akkor egy interjú, hogy talán miért nem kéne a szociális jólét és főleg a jogállam mögé kérdőjeleket rakni.
