apám titkos élete

A megírt történetek egy részében a valóságra ismerek. Itt ez nem a véletlen műve. Enélkül nem tudom olvasni, folyamatosan át- és átüt az eredeti. Van, amire másképp emlékszünk, van, amit máshogy írt meg, van, amit nem ismerek. Az ő regénye, a mi történetünk. Ez nem képletesen az én világom.

Leginkább őszinte, ez jutott eszembe Inkei Bence Mirelitjéről. Ki meri mondani mindannyiunk félelmét, gyarlóságát, esendőségét, paráit, hazugságait és meneküléseit. Igen, közösen nőttünk fel (képletesen), budai sznobok, gyerekkorunk a Kádár nélküli Kádár-rendszer, keleti autókkal, nyugati határokkal, gátlásaink még innen gyökereznek. Egy sajátos X-generáció. Félig beszélt angoltudással, értve, de nem tudva az új világot, későn a privatizációhoz, de korán a technokratákhoz. Kívül a védettségen, de belül a teljes elveszettségen. Belvárosi hipszter, aki magát is a trenden kívül látja, elbánik két romkocsmával, és nehezen boldogulna a kapálással (népi-urbánus közhely reload). Újságírói közelség, mert jaj, de sokan vagyunk mi így – túl közel vagyunk ahhoz, hogy a regény nagysága miatt ismerjünk a saját életünkre. És persze ugyanúgy vagyunk kamaszok, középszerűek, szerelmesek, csalódottak, csak már sms, facebook és EU - fapados közelségben.

Az őszintesége és a közelsége miatt megbocsátható, hogy rendkívül egyenetlen a szöveg. Néha esetlenül meg- és túlírt kamasznovella, néha röhögés mögé rejtett valóság (igen, ilyen az közigazgatás), néha a matulát idéző abszurd (vagy mi), de mindvégig nagyon őszinte. És szeretem, ahogy Inkei látja a világot, azzal a le- és elnéző cinizmussal, távolsággal, irigységgel és utálattal, magával szemben is tartva a mércét, hát igen, ilyen vagyok, de ti sem vagytok jobbak.

Ha a közhelyek legkézenfekvőbb bugyrából keresnék szavakat, akkor valami olyasmit írnék, hogy mindannyiunkban ott van egy Gömöri, és mindannyiunknak megvan a maga Zsófija, így vagy úgy.  És mindegyikünk volt magányos, és mindegyikünk irigyelte a kispolgári létet, miközben kinevette, és együtt ébredünk éveken keresztül minden szombat reggel részeg fejfájással, és mindenkit irigyeltünk már magunkon kívül. De közhely viszont attól még közhely marad, mert kimondjuk, hogy az.

- Nem értem a Pi élete körüli felhajtást! Én tényleg nagyon akartam szeretni már a könyvet is, először az angol tudásom hiányosságára fogtam, hogy nem jön át, de aztán magyarul is a jó könyv, de nem kiemelkedő kategóriában maradt. A film pedig... Pedig Ang Lee-t is szeretem, mondjuk a 3D nekem eddig nem igazolta, hogy miért is lenne a jövő, de ezzel együtt is nagyon pozitívan akartam látni ezt a filmet.

- Nem a várakozás volt túl magas?

- Ugyan már! Ha várunk egy filmet, akkor sokkal kevésbé vagyunk hajlandóak elismerni, hogy az bizony gyenge. Én legalábbis védem még egy darabig, míg magamnak is be merem vallani, hogy ez bizony nem jó. Itt elég hamar beismertem, hogy ez nem jó. Én a látványtól nem estem hanyatt, mondanivalójában pedig iszonyatosan elmaradt a könyvtől. A látvány valóban fölé nő a végletekig egyszerűsített eseményeknek, a több mint bárgyú kerettörténetnek, de ez nem fogja megmenteni a filmet.

- Azért a mozitól, főleg 3D-ben látványt várunk. Elsöprő technikát, ráadásul itt valami földöntúlit kell megfogalmazni.

- A vihar, a tengeri jelenetek, és persze a CGI Richard Parker nagyon ütős. Tényleg ott érzi magát az ember, amikor kirobban a ponyva alól, ahogy morog, ahogy támad. Ez roppant életszerű, már pedig ez a filmnek ebben a szakaszában nagyon fontos. Viszont ebben kimerül minden pozitívuma. A főszereplő egy kicsi sminkkel úgy néz ki az első napon, mint az első hónap vagy félév után. Ez komoly?! Lerohadt róla a bőr, már amennyi maradt a csontján.  Sokat veszt a hitelességéből. Az akció is csak sorjáznak, és közben az a lelki terror nem jön át, ami éppen a reménytelenségből fakad.

- De, a reményre utalnak kimondottan is.

- Ez egy film, nem pedig Coelho regény. Érezni és érteni kéne a reménytelenséget, hogy mi van, ha élete végéig ott lesz azzal a tigrissel. Ezt nem lehet egy-két mondatos utalással elintézni. Minden hiányossága ellenére még ezt tartom a legjobb résznek. Az elején egészen bárgyú és unalmas lett, pár, már a könyvben is meglévő humorral, kezdjük akár a Pi többértelműségével. Viszont az a finom humor, távolságtartás és filozofikus tűnődés csak nyomokban csillan meg, ami a könyv első, indiai felét jellemzi.

- Az apa, ahogy ironizál a fiával, vagy az anya finom mosolya, a fiú csapódása egyik vallásból a másikba, például amikor az imaszőnyegen hajlong...

- Nyomokban, valami, talán. A 3D valamit használ, ahogy végigmegyünk az állatkerten, de ez nem több, mint egy látványos elem, akár egy valódi állatkerti mozinak a 15 perces bemutató filmje is lehetne. De az igazán gyenge pont az a kerettörténet, jaj, azt nagyon nem kellett volna! Értelmetlen és ostoba többlet a regényhez képest, egy bárgyú indiai egy bárgyú kanadaiba próbálja beletömni a történetet, amitől mindenképpen meg fog térni... A kulcsmondatok a japán tisztek szájából hangzanak el, már a regényben is nagyon a hihető-hiteltelen határán billegve. Itt egyértelműen a coelho/mülleri bölcsességek szintjére áll be.

- Mást láttál még?

- Megnéztem az Eldorádót megint, az elképesztően nagy film. Nem tudok gyenge pontot, minden része áll az emberi gyarlóságról, kicsinységről, küzdelemről, életben maradásról. Nem valószínű, hogy hívő leszel tőle.  Viszont nagyon örülsz annak, hogy most egy másik korban élsz, picit növeli a paranoiát, hogy szépen rakosgatsz, építgetsz, a gyerek jövőjéről gondolkodsz, aztán lehet, hogy megint jön a padlássöprés. Ilyenkor gyomorgörcs, kis remegés, és nagyon-nagyon hála, hogy az én generációm ezt még nem élte át. Mindig is azt mondtam, hogy ez a generáció kutya kemény volt. Beleszületett egy világháborúba, túlélt egy gazdasági világválságot, végigharcolta a másik világháborút, a szétrabolt országban építkezni kezdett, aztán kibekkelte a diktatúrát, államosítást, forradalmat és megtorlást. És túlélt. Nagyon-nagyon szerencsésnek érzem magam, ha ezen már túl vagyunk, és nagyon akarom, hogy ne előtte legyünk. Ezért elemi szükséglet, hogy szülessenek ilyen filmek.

Sajnos, mellé még megnéztem, szintén az indán egy katasztrofális magyar szörnyet, az I love Budapestet. Elképesztő! Hogy erre bárki is pénzt szavazott?! Bárgyú és hazug előítéletek, nem is két, hanem leginkább egydimenziós karakterekkel, a végletekig buta, ostoba történettel. Próbáltam legalább egy kicsi esélyt adni neki, védeni, hogy valami csak jó benne, de semmi. Csányi Sándor 15 kilóval fiatalabb, mint mostanában, de kb. ennyi - már ha valaki szereti pasiként bámulni. Nagyon felbosszantott az a szutyok.

Aki még nem tette meg, az mindenképp olvassa el évindítónak Esterházy hvg interjúját. Aki megtette, az hozzám hasonlóan azzal a fanyar iróniával, könnyedséggel tudta/akarta búcsúztatni az óévet, amit ebbe az oldalba burkoltak.  Nehezen érthető, de mágikus ereje van a szókapcsolatainak. Két-három ismerőssel is beszélgettünk, és mindenki megjegyezte ezt az interjút. A középszerű apától a hatalmát vesztett arisztokrácia báján át a szahar írásig.

És várjuk a gyerekkönyveket!

Mert volna az, hogy nem érdekeltek drágáim! Ti húgyszagú senkik, akik közé magam is tartozom, de ettől még érzem a facsaró illatot, orromban rücsökké nemesedtek, ahogy napról napra, és egyre inkább, no, nektek minek, de magamnak sem érdemes, és mégis. Ezt értelmezzétek!

Nem akarok mondani semmit, csak keblemre ölellek Titeket, pedig alaposan pelenkázni kéne, mely oly' édes, amikor még cseperedő demokrácia voltatok, most viszont szennyes feladat, magatok is szégyenlitek, de csak álszemérmesen, nem baj, anyukátok vagyok.

Mert némileg háttérben, picit búcsúzom, nem könnyes szemmel, inkább sérülten, félig vakon, tapogatva a mondatok szélét, betűk peremét, hát így valahogy. Könyvek közé vackoltan, előadások között jóllakottan, valami ilyen fényesség, amit a mai világvége napon szívesen megpillantok.

Ez lesz, bárka és angyal, jövőre veletek, ugyanitt.

Pontokba foglaltan, hogy mit akartam mondani. (Lássátok feleim, ahogy a kormány a diákság, úgy én a kommentáló hangját meghallom.)

1) Kapkodás. Nem érthető logika alapján, de bizonyos szempontból kiszámíthatóan haladtak eddig. Belső ellenzék nincs, lenyomták erőből. 2/3ad dönt. Kitartottak a legnagyobb hülyeség mellett is. Most ebben a kérdésben folyamatos irányváltások vannak, ezek jól láthatóan nem előre tervezett kacsázások. Egyre többet látunk ebből - az nem jó, ha egy kormánynak nincs világos elképzelése a jövőről és képes még saját magát is elbizonytalanítani stratégiai kérdésekben, anélkül, hogy erre lenne bármilyen (új) oka. (Eddig csak évente hazudtak egyet az adókról, most már havonta, hetente - hogy egy másik témát említsek.)

2) Népakarat. Lehetne egy olyan olvasat, mely szerint a kormányt meghátrálásra késztette a diákok ellenállása. Ebben nem hiszek. Sokkal nagyobb ellenállást is elviseltek. Nem a diákok mások, hanem a kormány más - ezért nem tudom a népakarat győzelmeként ünnepelni. (Az elemzők a kormány reakciójából, értsd: megváltoztatta az álláspontját, próbálják utólag megmagyarázni, hogy ez az ellenállás miért más, mint a többi. Szerintem pedig nem a mostani tüntetés más, hanem a kormányban változott valami.) 

3) Populizmus. A vezér leszáll a nép közé, vegyük, megért és cselekszik. Olyan szinten néznek hülyének, ahogy eddig már sokan, de azokból is elég volt. Nincs tandíj. Nincs keretszám. Nincs semmi. Újra és újra mantrázzák, majd kommunikációs manőverekkel próbálnak átverni. Legalább Orbán jól jöjjön ki a szituból, ha a kormánynak már nem is sikerül. Vagy tényleg mi vagyunk ennyire hülyék, vagy csak ők néznek ennyire hülyének minket.

(A kapkodás miatt a hazugságok száma nő, ezt nem lehet olyan populista gesztusokkal, mint a népakarat, diákság hangja, stb., elfedni. Ennyi összefüggés volt az eredeti szövegben.)

- Nyomasztó populizmus. És ez rólunk szól! Amikor el lehet játszani velünk azt, hogy Orbán lemegy egy romkocsmába (ez is már milyen? az Ötkert mióta romkocsma? egy felkapott belvárosi, gazdag szórakozóhely, ennyi.), és hirtelen minden irányba fordul.

- Te tudod, hogy kikkel találkozott? Kiket képviseltek a fiatalok, magyarán kivel tárgyalt Orbán?

- Van jelentősége? Iszonyatos kapkodást érzek, semmilyen elszántság nincs mögötte, nincs az a jól kitalált gépezet, ami sokszor megvolt. Hoztak egy döntést a keretszámokról, és arra nem egészen az a reakció jött, amire számítottak. De nem biztos, hogy ennyi az egész.

- Azért tiltakozásra lehetett számítani! 

- Normál hőbörgésre igen, ez talán túlmutat azon, és valamiért fordítottak a korábbi elképzelésen.

- Mitől? Te is emlékszel, amikor az alkotmány ellen vagy a szolgálati nyugdíjak eltörlése ellen tüntettek. Folyamatos jelenlét volt a kormány döntései ellen. De volt a diákok részéről "egyetemfoglalás" is korábban.

- Nem tudom, talán ők jobban tudják, hogy ez tényleg spontán volt. A szolgálati nyugdíj élharcosai már a E2014 körül vannak, az alkotmányellenes tüntetéseknek pedig a legtöbbet pont a lejárt szavatosságú politikai szereplők, mondjuk Gyurcsány ártottak. Ez most lehet, hogy tényleg spontán, amit megpróbáltak először lejáratni (laptopos csajok a tandíj ellen, vagy hogy az egyik vezető hány éve jár már az egyetemre, stb.), és valamiért mégis maradt bennük valami szimpatikus. Én csak találgatok. És ezek után, talán ez járt a legkevesebb arcvesztéssel, hogy Orbán találkozik a nem hőbörgő ismeretlenekkel, és lám, megállapodik. A jóságos vezér mítosza.

- Ezt te beveszed?

- Én ezt látom most, és ez úgy látszik elfogadhatónak tartják. Most inkább a megértő vezérre, és nem a kőkemény, szabadságharcos lángoszlopra szavazott a szakértői gárda. Vagy éppen megérzés alapján maga Orbán, nem tudom. De ez csak politikai manőver, ez engem annyira nem zavar.

- De tényleg nem?

- Nyilván igen, és akkor pontosabban azt mondom, hogy zavar, de tudomásul veszem, része ennek a közjátéknak. A gond az időzítés. Kapkodás az egész - pár hónappal a felvételi előtt ide-oda kacsázni? Ilyet nem lehet csinálni, ez számomra a széteső kormányzást, a gondolat-, terv- és elképzelés nélküliséget vetíti előre - évekkel vagyunk a választás előtt, mi lesz itt még? Nem önmagában a populista huszárvágás a gond, de ezt nem hiszem, hogy ennyire eltervezetten gondolták. Kicsit ahhoz hasonló, mint a kapcsolaton belüli erőszak: egy hülyeség után, a jól előkészített, komoly vitákat gerjesztő és indukáló egyeztetést követően képesek hátat fordítani mindennek. 

- De nem éppen jó ez? Hogy van kontroll a politika felett és mégis csak hallgatnak a népre?

- Ez egy komoly dilemma. Ha csak a népszerűség számít, akkor csöcsök, álló dákók, láncfűrészes tömeggyilkosok, karambolok és alpári humor lesz fő műsoridőben. Erre van igény. A politika ugyanerre a szintre le tud menni - viszont közben irányítania, kormányoznia kell az országot, és ezért felelősséget kell vállalnia. Ez a kettő iszonyatosan nehezen illeszthető össze, messzire vezetne erről beszélni. A nép kontrolljának a társadalmi vitában, és nem utcai tüntetéseken kell megnyilvánulnia. És utána is tárgyalni kell, nem romkocsmában sörözni. Ne haragudj, de nem tudom még a demokrácia bizarr győzelmének sem nevezni a mostani manővert. Te felelős kormánynak és kormányfőnek gondolod azt, aki a felvételi előtt pár hónappal ilyet csinál?! Soha nem késő egy ostoba döntés elől megfutamodni, de mi az, amiről eddig nem tudtak? Voltak itt olyan érvek, ami miatt újra kéne gondolni bármit is? Ha nem, akkor mi számított? Megint a színfalak történik minden, és ez minden, csak nem demokratikus. És ha ezen nem háborodunk fel, akkor ez újra és újra elő fog jönni. És megint oda jutunk, ahova sokszor: a mi kottánkból játszik a politikai elit, ezért nem lehet más a politika, mert minket, választókat kéne lecserélni ehhez. Amíg meg tudjuk választani a béna kacsákat, amíg egyáltalán szóba jöhetnek, amíg újra és újra hitelesek lehetnek, addig ez a nóta lesz.

Tegnap volt Antall József halálának 19. évfordulója. Lehet, hogy én néztem nagyon felszínesen körül, de igen gyér volt a megemlékezések száma. Orbán Viktor valaha azzal lavírozott be a jobbközép centrumba, hogy bizony ő volna az örökös. Antall politikája személyesen nem állt közel hozzám,  és bár sok mindent azonban elfogadok abból, amit Herényi ír, mégis elavultnak, idejétmúltnak és amatőrnek tartottam a gondolkodását. Nem az zavar tehát hogy most a kormány nem tart jelentős megemlékezéseket, hanem ez a köpönyegforgatás. 

Van abban valami viszolygásra ingerlő, ahogy a fülkeforradalom hevében szétverik a demokratikus alapintézményeket. Azok, akik egykor az alkotók szellemi örökségét saját maguknak akarták kisajátítani. Mikor pedig mindent kifacsartak belőle, akkor otthagyják a narancshéjat, hadd kérőddzön rajta a baráti kör.

Marquez nagy kedvenc nálam, de csak most ért fel a csúcsra. A mexikói legendák gyilkosa nem csak nemezisét hanem legyőzőjét üdvözölheti.

Még frissítek.

- De most őszintén? Mi értelme volna annak, hogy ide felvésem Hollós Frigyes RIP? Most nem azért, mert mi az, hogy RIP, hanem hogy akkor mi van.

- Sokan csinálják ezt.

- Tudom, de én nem hírportál vagyok, meg nem gondolom, hogy mondanivaló nélkül kéne reflektálnom. Nyilván sajnálom, de ez másokkal is előfordul, és ezentúl mit jelentene akár RIPként, akár nyugodj békében belenyögéssel búcsúzni?

- Láttad őt játszani?

- Nem értek hozzá, meg úgyis megírják, tehát minek foglalkozzam ezzel, hogy miben ismerte meg az ország, mitől vált az ország nem tudom mijévé, esetleg a legnagyobb szerepei, lesz itt közhely parádé! Csak egyet hadd emeljek ki, amit utoljára láttam tőle. A Jégben játszott a Nemzetiben. Ha szíve vitte volna el, akkor még stílszerű is lenne erre hivatkozni. Óriási volt ebben a darabban is: ahogy az erős férfiból síró kisgyerek lesz, mindezt előttünk, olyan őszintén és természetesen, hogy egy pillanatra sem gondoltuk, hogy ez nem így van, az zsenialitás. Neki elhittük, hogy tényleg felébresztették a szívét, hogy tényleg meg lehet változni. Ha a káromkodó, nagypofájú férfival ez megtörténhet, akkor mindez igaz. Azért egy szőrös, hatvanéves, férfi mellkasra emlékezni, ilyet (csak) ő tudott.

- Számomra semmi mást nem jeleznek az óriás plakátok, minthogy Bajnai potenciális kihívó. Nem azért, mert ő alkalmas, hanem mert róla elhiszik. Nem csak ellenzéki oldalon, hanem - és ezt jelzi a plakáthadjárat - a kormányoldalon is. Vagy nagyon tudatosan emelik vezéri pozícióba, mert van egy ütőkártyájuk, amivel a végén elintézik és már sem idő, sem pénz, sem lehetőség nincs új jelöltet felépíteni, vagy tényleg ennyire hülyék. Sok hülye van, de Orbán nem ilyen.

- Mintha a mostani kormányzása mégsem ezt mutatná... Érted, hogy mi a terv mögötte?

- Ezt én már régóta akarom tudni, az első ilyen nagy elbizonytalanodásom az idén éveleji forint vesszőfutás volt, ahol egyetlen mondattal rendbe lehetett volna tenni az árfolyamot, és ezen keresztül a jövőben kilátásokat. És hetekig ezt nem tették meg. A kommunikált ostobaságok mögött nem látszott semmi olyan magán-, személyes vagy pártérdek, ami alapján érteni lehet, hogy miért vágják tönkre a forint árfolyamot. Most is sok esetben ezt érzem, hogy érthetetlen. És teljesen mindegy, hogy az alkotmányról, oktatásról, gazdaságról, vidékfejlesztésről, stb. beszélünk. Legfeljebb párton belüli, körüli érdekcsoportok belső harcaként tudom értelmezni, vagy totálisan gyeplő nélküli ámokfutás. Viszont ez szöges ellentétben áll azzal, amit Orbán politikai személyiségéről gondolok. Lehet, hogy a külső kommunikációban, szónoklatokban, vitákban meg- és elkopott, viszont az igazi zsenije, tehát hogy képes a pártot, annak szövetségeseit, holdudvarát teljesen a saját irányítása alatt tartani, gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen vezetőként, azt feltételezi, hogy valami terv mégis csak áll a kívülről az abszurditásig összekuszáltnak látszó lépések mögött. 

- És mi van, ha nincs? Honnan tudjuk megkülönböztetni a terv nélküliséget a terv nélkülinek látszótót?

- Idővel, ez elég nyilvánvaló. Ha összeomlik, akár Orbán, akár a pártszövetsége, sőt akár az ország, akkor nem volt terv és láthatóan fel kellett volna már korábban ismerni. Ha igen, akkor látszani fogjuk a terv vázát, utólag. A hit viszont sokáig ki fog tartani. Én nem felejtem el, hogy az első Orbán kormányzásnak volt víziója, sőt, talán az volt az első olyan kabinet, aminek a víziója mögé felsorakoztak az emberek. És persze ellene is. Azt az Orbán Viktort azért lehetett démonizálni, mert erős gondolatisága volt a jövő Magyarországáról. Az azért elképesztő, hogy a mostani mélyrepülésben nem tud ennyire erős érzelmeket kiváltani az őt támadó oldalról. 

- Bajnainak van víziója?

- Én egyelőre nem látom a közhelyek mögött, viszont képesnek tartom azt a szellemi műhelyt, ami körülötte csoportosul, hogy összeállítson egy ilyet. Egy technokrata, fejlődő, erős, multikulturális EU-tagállam, aminek nyilvánvaló ellenpólusa lehet az orbáni befelé forduló, multi- és bankellenes, nemzeti szuverenitás minden fölé helyező jobboldali politika. Nyilván, ez karakteres politika sárdobálássá is alakítható, hogy XXI. századi iphone társadalom vs. XIX. századi urambátyám rendszer, lehet vizionálni - csak a mostani aktualitása miatt mondjuk - egy Albániát, ahol se multi, se bank, nagy szabadság, nulla pénz versus egy nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolt, munkahelyeket teremtő külföldi beruházások, prosperáló, stb. Magyarországot. A korrupció szerintem egy olyan kérdés, amit mindkét oldal most kerülni fog. De nem tudom, mi lesz, és szerencsére nem adok egyik oldalnak sem tanácsot. Ráadásul ez egy pozitív forgatókönyv, hiszen víziók, elképzelések, gondolatok ütköznének. Bajnait most nem ezért támadják: ez egy személyes lejárató kampány, ami teljes tévút. Egyben erősít meg, hogy Bajnai egyetlen beszédével képes volt arra, hogy a Fidesz is benne lássa a potenciális kihívót. Abszolút őt erősítik meg az ellenzék vezéreként. Márpedig pont abban volt eddig a kormány "ereje", hogy nem volt ellenpólus. Kizárólag azzal volt igazolható, és ezért hitte el mindenki, hogy itt legalább nyolc, de lehet, hogy tizenkét évre be vannak betonozva, mert nincs ellenpólus. Most van. És ezt ők is erősítik. Vagy nagyon ügyes vagy nagyon ostoba. Az ember óhatatlan trükkre gyanakszik, ami nem jelenti azt, hogy van.

- A kis dolgokra tudok figyelni, abban azért látok néha egy egész napot bearanyozó előremozdulást.

- ?

- A Megyeri-hídon például megszüntették a nyolcvanas korlátozást és felemelték százra. Ez még önmagában csak jó, de az indokolás egészen jó. Azt mondták, hogy a baleseti statisztika alapján nem indokolt a nyolcvanas limit fenntartása. Ez remek! 

- Elég sok helyen lehetne még ez alapján feloldani.

- Nyilvánvaló, és ezért tetszett ez az érvelés. Ha ez alapján átgondolnának útvonalakat, akkor mindannyiunknak jobb lenne. Kockázatnövekedés nélkül érdemi bürokrácia csökkenés, a rendszeres méréssel kiegészítve kialakul a szabálykövető magatartás. Én ebben hiszek.

- A lesből támadó rendőr meg majd éhezik?!

- Éhezzen. Nem a méréssel van a gond. Itt a hídon folyamatosan mértek, és be is tartották a sebességet. Könnyen lehet, hogy nem a korlátozás, hanem a korlátozás és számonkérés, és ebből fakadó szabálykövetés az oka a jó statisztikának. És ebből levonták a helyes következtetést: lehet nagyobb határokat adni, de azokat be kell tartatni. Nem ott kéne mérni, ahol még az életben nem volt baleset, ahol teljesen esetleges a sebességkorlátozás. Nem messze a hídtól, rendszeresen a besoroló sávban vagy az útszélén mérnek Szentendre határában, a kifelé menő forgalmat. Ha tábla csak ötven méterrel arrébb lenne, és miért ne lehetne ott?, akkor minden szabályos lenne. Ez normális? A városból kifelé szoktak ütközni, vagy mi?

- A szabály az szabály.

- Nem is ezt vitatja senki, hanem hogy ha valóban a balesetmentes, kockázatmentes közlekedés lenne a cél, akkor ott korlátoznának, és csak ott, ahol ennek oka van, viszont ott tartassák is be. Ahol rendszeresen a gyorshajtás, tilosban parkolás, stb. miatt fennakadás, baleset, stb. van, ott rendszeresen mérjenek. Akár kamerákkal 0-24 órában. De felesleges csökkenteni a sebességhatárt, ha a gyorshajtó, aki balesetet okozott eleve 300%-kal volt a megengedett felett. Most 400%-kal lesz. Ennek semmi értelme. 

Ezen az úton kéne továbbhaladni. Felesleges korlátozásokat megszüntetni, a szükségeseket betartatni.

Ha valaki a demokrácia kudarcával akar szembesülni, akkor nem az átlagszavazóval kell beszélgetni öt percig (lásd Churchill), hanem meghallgatni a cigány vitanapot. A Jobbik meg, vagy valamelyik szatellitje a holdudvarban, tüntet Szegedi Csanád ellen. (Ez már önmagában is komikus: mint egy francia vígjáték alapötlete, ahol az antiszemita pártvezérről egyszer csak kiderül, hogy zsidó, megtér, stb. Jaj, milyen jó kis filmet csinált volna ebből Louis de Funes, de akár Pierre Richard-ral is el tudnám képzelni.) Az LMP pedig már olyan profin veszekszik saját magával, mint az SZDSZ végstádiumában - bár még egymást nem köpködik. Az MSZP Kádárt siratja, most ez lesz az új arculat? A szakértői (értsd piacbarát, de leginkább csókos barát, ez van, szeretni kell a privatizációt) festett irányvonalat lecserélik egy kádár-romantikára, csak hát Horn Gyula helyett kéne egy karakteres proli. Bunkóból van ott elég, csak proli, az kéne már nagyon. Egyébként ügyes, Bajnai úgyis elviszi a szakértői szavazótábort. 

Azért a Matolcsyt nem akarom visszasírni.