A temető tele van pótolhatatlan emberekkel, mondotta az anekdotikus történet szerint Charles de Gaulle, amikor saját pótolhatatlanságát bizonygatta neki az egyik talpnyalója. No igen, dacára a "pótolhatatlan" emberek hiányának Franciaország még mindig él. Lám-lám! És ehhez atyai mentorom csak annyit tett hozzá, hogy mindenhol pótolható vagy, kivéve otthon. Semmiségnek tűnő, életre való bölcsesség, mely kifejezte azt, amit előtte és azóta is egyetlen zsinórmértékként vagyok hajlandó elfogadni. Az emberi kapcsolatok, és azon belül is a családom elsőbbségét.
Pár napja egy emberrel többnek vagyok pótolhatatlanul fontos.
