Pontokba foglaltan, hogy mit akartam mondani. (Lássátok feleim, ahogy a kormány a diákság, úgy én a kommentáló hangját meghallom.)
1) Kapkodás. Nem érthető logika alapján, de bizonyos szempontból kiszámíthatóan haladtak eddig. Belső ellenzék nincs, lenyomták erőből. 2/3ad dönt. Kitartottak a legnagyobb hülyeség mellett is. Most ebben a kérdésben folyamatos irányváltások vannak, ezek jól láthatóan nem előre tervezett kacsázások. Egyre többet látunk ebből - az nem jó, ha egy kormánynak nincs világos elképzelése a jövőről és képes még saját magát is elbizonytalanítani stratégiai kérdésekben, anélkül, hogy erre lenne bármilyen (új) oka. (Eddig csak évente hazudtak egyet az adókról, most már havonta, hetente - hogy egy másik témát említsek.)
2) Népakarat. Lehetne egy olyan olvasat, mely szerint a kormányt meghátrálásra késztette a diákok ellenállása. Ebben nem hiszek. Sokkal nagyobb ellenállást is elviseltek. Nem a diákok mások, hanem a kormány más - ezért nem tudom a népakarat győzelmeként ünnepelni. (Az elemzők a kormány reakciójából, értsd: megváltoztatta az álláspontját, próbálják utólag megmagyarázni, hogy ez az ellenállás miért más, mint a többi. Szerintem pedig nem a mostani tüntetés más, hanem a kormányban változott valami.)
3) Populizmus. A vezér leszáll a nép közé, vegyük, megért és cselekszik. Olyan szinten néznek hülyének, ahogy eddig már sokan, de azokból is elég volt. Nincs tandíj. Nincs keretszám. Nincs semmi. Újra és újra mantrázzák, majd kommunikációs manőverekkel próbálnak átverni. Legalább Orbán jól jöjjön ki a szituból, ha a kormánynak már nem is sikerül. Vagy tényleg mi vagyunk ennyire hülyék, vagy csak ők néznek ennyire hülyének minket.
(A kapkodás miatt a hazugságok száma nő, ezt nem lehet olyan populista gesztusokkal, mint a népakarat, diákság hangja, stb., elfedni. Ennyi összefüggés volt az eredeti szövegben.)
