Tegnap volt Antall József halálának 19. évfordulója. Lehet, hogy én néztem nagyon felszínesen körül, de igen gyér volt a megemlékezések száma. Orbán Viktor valaha azzal lavírozott be a jobbközép centrumba, hogy bizony ő volna az örökös. Antall politikája személyesen nem állt közel hozzám, és bár sok mindent azonban elfogadok abból, amit Herényi ír, mégis elavultnak, idejétmúltnak és amatőrnek tartottam a gondolkodását. Nem az zavar tehát hogy most a kormány nem tart jelentős megemlékezéseket, hanem ez a köpönyegforgatás.
Van abban valami viszolygásra ingerlő, ahogy a fülkeforradalom hevében szétverik a demokratikus alapintézményeket. Azok, akik egykor az alkotók szellemi örökségét saját maguknak akarták kisajátítani. Mikor pedig mindent kifacsartak belőle, akkor otthagyják a narancshéjat, hadd kérőddzön rajta a baráti kör.
