- Nem értem a Pi élete körüli felhajtást! Én tényleg nagyon akartam szeretni már a könyvet is, először az angol tudásom hiányosságára fogtam, hogy nem jön át, de aztán magyarul is a jó könyv, de nem kiemelkedő kategóriában maradt. A film pedig... Pedig Ang Lee-t is szeretem, mondjuk a 3D nekem eddig nem igazolta, hogy miért is lenne a jövő, de ezzel együtt is nagyon pozitívan akartam látni ezt a filmet.
- Nem a várakozás volt túl magas?
- Ugyan már! Ha várunk egy filmet, akkor sokkal kevésbé vagyunk hajlandóak elismerni, hogy az bizony gyenge. Én legalábbis védem még egy darabig, míg magamnak is be merem vallani, hogy ez bizony nem jó. Itt elég hamar beismertem, hogy ez nem jó. Én a látványtól nem estem hanyatt, mondanivalójában pedig iszonyatosan elmaradt a könyvtől. A látvány valóban fölé nő a végletekig egyszerűsített eseményeknek, a több mint bárgyú kerettörténetnek, de ez nem fogja megmenteni a filmet.
- Azért a mozitól, főleg 3D-ben látványt várunk. Elsöprő technikát, ráadásul itt valami földöntúlit kell megfogalmazni.
- A vihar, a tengeri jelenetek, és persze a CGI Richard Parker nagyon ütős. Tényleg ott érzi magát az ember, amikor kirobban a ponyva alól, ahogy morog, ahogy támad. Ez roppant életszerű, már pedig ez a filmnek ebben a szakaszában nagyon fontos. Viszont ebben kimerül minden pozitívuma. A főszereplő egy kicsi sminkkel úgy néz ki az első napon, mint az első hónap vagy félév után. Ez komoly?! Lerohadt róla a bőr, már amennyi maradt a csontján. Sokat veszt a hitelességéből. Az akció is csak sorjáznak, és közben az a lelki terror nem jön át, ami éppen a reménytelenségből fakad.
- De, a reményre utalnak kimondottan is.
- Ez egy film, nem pedig Coelho regény. Érezni és érteni kéne a reménytelenséget, hogy mi van, ha élete végéig ott lesz azzal a tigrissel. Ezt nem lehet egy-két mondatos utalással elintézni. Minden hiányossága ellenére még ezt tartom a legjobb résznek. Az elején egészen bárgyú és unalmas lett, pár, már a könyvben is meglévő humorral, kezdjük akár a Pi többértelműségével. Viszont az a finom humor, távolságtartás és filozofikus tűnődés csak nyomokban csillan meg, ami a könyv első, indiai felét jellemzi.
- Az apa, ahogy ironizál a fiával, vagy az anya finom mosolya, a fiú csapódása egyik vallásból a másikba, például amikor az imaszőnyegen hajlong...
- Nyomokban, valami, talán. A 3D valamit használ, ahogy végigmegyünk az állatkerten, de ez nem több, mint egy látványos elem, akár egy valódi állatkerti mozinak a 15 perces bemutató filmje is lehetne. De az igazán gyenge pont az a kerettörténet, jaj, azt nagyon nem kellett volna! Értelmetlen és ostoba többlet a regényhez képest, egy bárgyú indiai egy bárgyú kanadaiba próbálja beletömni a történetet, amitől mindenképpen meg fog térni... A kulcsmondatok a japán tisztek szájából hangzanak el, már a regényben is nagyon a hihető-hiteltelen határán billegve. Itt egyértelműen a coelho/mülleri bölcsességek szintjére áll be.
- Mást láttál még?
- Megnéztem az Eldorádót megint, az elképesztően nagy film. Nem tudok gyenge pontot, minden része áll az emberi gyarlóságról, kicsinységről, küzdelemről, életben maradásról. Nem valószínű, hogy hívő leszel tőle. Viszont nagyon örülsz annak, hogy most egy másik korban élsz, picit növeli a paranoiát, hogy szépen rakosgatsz, építgetsz, a gyerek jövőjéről gondolkodsz, aztán lehet, hogy megint jön a padlássöprés. Ilyenkor gyomorgörcs, kis remegés, és nagyon-nagyon hála, hogy az én generációm ezt még nem élte át. Mindig is azt mondtam, hogy ez a generáció kutya kemény volt. Beleszületett egy világháborúba, túlélt egy gazdasági világválságot, végigharcolta a másik világháborút, a szétrabolt országban építkezni kezdett, aztán kibekkelte a diktatúrát, államosítást, forradalmat és megtorlást. És túlélt. Nagyon-nagyon szerencsésnek érzem magam, ha ezen már túl vagyunk, és nagyon akarom, hogy ne előtte legyünk. Ezért elemi szükséglet, hogy szülessenek ilyen filmek.
Sajnos, mellé még megnéztem, szintén az indán egy katasztrofális magyar szörnyet, az I love Budapestet. Elképesztő! Hogy erre bárki is pénzt szavazott?! Bárgyú és hazug előítéletek, nem is két, hanem leginkább egydimenziós karakterekkel, a végletekig buta, ostoba történettel. Próbáltam legalább egy kicsi esélyt adni neki, védeni, hogy valami csak jó benne, de semmi. Csányi Sándor 15 kilóval fiatalabb, mint mostanában, de kb. ennyi - már ha valaki szereti pasiként bámulni. Nagyon felbosszantott az a szutyok.
