- De most őszintén? Mi értelme volna annak, hogy ide felvésem Hollós Frigyes RIP? Most nem azért, mert mi az, hogy RIP, hanem hogy akkor mi van.
- Sokan csinálják ezt.
- Tudom, de én nem hírportál vagyok, meg nem gondolom, hogy mondanivaló nélkül kéne reflektálnom. Nyilván sajnálom, de ez másokkal is előfordul, és ezentúl mit jelentene akár RIPként, akár nyugodj békében belenyögéssel búcsúzni?
- Láttad őt játszani?
- Nem értek hozzá, meg úgyis megírják, tehát minek foglalkozzam ezzel, hogy miben ismerte meg az ország, mitől vált az ország nem tudom mijévé, esetleg a legnagyobb szerepei, lesz itt közhely parádé! Csak egyet hadd emeljek ki, amit utoljára láttam tőle. A Jégben játszott a Nemzetiben. Ha szíve vitte volna el, akkor még stílszerű is lenne erre hivatkozni. Óriási volt ebben a darabban is: ahogy az erős férfiból síró kisgyerek lesz, mindezt előttünk, olyan őszintén és természetesen, hogy egy pillanatra sem gondoltuk, hogy ez nem így van, az zsenialitás. Neki elhittük, hogy tényleg felébresztették a szívét, hogy tényleg meg lehet változni. Ha a káromkodó, nagypofájú férfival ez megtörténhet, akkor mindez igaz. Azért egy szőrös, hatvanéves, férfi mellkasra emlékezni, ilyet (csak) ő tudott.
