- Nyomasztó populizmus. És ez rólunk szól! Amikor el lehet játszani velünk azt, hogy Orbán lemegy egy romkocsmába (ez is már milyen? az Ötkert mióta romkocsma? egy felkapott belvárosi, gazdag szórakozóhely, ennyi.), és hirtelen minden irányba fordul.

- Te tudod, hogy kikkel találkozott? Kiket képviseltek a fiatalok, magyarán kivel tárgyalt Orbán?

- Van jelentősége? Iszonyatos kapkodást érzek, semmilyen elszántság nincs mögötte, nincs az a jól kitalált gépezet, ami sokszor megvolt. Hoztak egy döntést a keretszámokról, és arra nem egészen az a reakció jött, amire számítottak. De nem biztos, hogy ennyi az egész.

- Azért tiltakozásra lehetett számítani! 

- Normál hőbörgésre igen, ez talán túlmutat azon, és valamiért fordítottak a korábbi elképzelésen.

- Mitől? Te is emlékszel, amikor az alkotmány ellen vagy a szolgálati nyugdíjak eltörlése ellen tüntettek. Folyamatos jelenlét volt a kormány döntései ellen. De volt a diákok részéről "egyetemfoglalás" is korábban.

- Nem tudom, talán ők jobban tudják, hogy ez tényleg spontán volt. A szolgálati nyugdíj élharcosai már a E2014 körül vannak, az alkotmányellenes tüntetéseknek pedig a legtöbbet pont a lejárt szavatosságú politikai szereplők, mondjuk Gyurcsány ártottak. Ez most lehet, hogy tényleg spontán, amit megpróbáltak először lejáratni (laptopos csajok a tandíj ellen, vagy hogy az egyik vezető hány éve jár már az egyetemre, stb.), és valamiért mégis maradt bennük valami szimpatikus. Én csak találgatok. És ezek után, talán ez járt a legkevesebb arcvesztéssel, hogy Orbán találkozik a nem hőbörgő ismeretlenekkel, és lám, megállapodik. A jóságos vezér mítosza.

- Ezt te beveszed?

- Én ezt látom most, és ez úgy látszik elfogadhatónak tartják. Most inkább a megértő vezérre, és nem a kőkemény, szabadságharcos lángoszlopra szavazott a szakértői gárda. Vagy éppen megérzés alapján maga Orbán, nem tudom. De ez csak politikai manőver, ez engem annyira nem zavar.

- De tényleg nem?

- Nyilván igen, és akkor pontosabban azt mondom, hogy zavar, de tudomásul veszem, része ennek a közjátéknak. A gond az időzítés. Kapkodás az egész - pár hónappal a felvételi előtt ide-oda kacsázni? Ilyet nem lehet csinálni, ez számomra a széteső kormányzást, a gondolat-, terv- és elképzelés nélküliséget vetíti előre - évekkel vagyunk a választás előtt, mi lesz itt még? Nem önmagában a populista huszárvágás a gond, de ezt nem hiszem, hogy ennyire eltervezetten gondolták. Kicsit ahhoz hasonló, mint a kapcsolaton belüli erőszak: egy hülyeség után, a jól előkészített, komoly vitákat gerjesztő és indukáló egyeztetést követően képesek hátat fordítani mindennek. 

- De nem éppen jó ez? Hogy van kontroll a politika felett és mégis csak hallgatnak a népre?

- Ez egy komoly dilemma. Ha csak a népszerűség számít, akkor csöcsök, álló dákók, láncfűrészes tömeggyilkosok, karambolok és alpári humor lesz fő műsoridőben. Erre van igény. A politika ugyanerre a szintre le tud menni - viszont közben irányítania, kormányoznia kell az országot, és ezért felelősséget kell vállalnia. Ez a kettő iszonyatosan nehezen illeszthető össze, messzire vezetne erről beszélni. A nép kontrolljának a társadalmi vitában, és nem utcai tüntetéseken kell megnyilvánulnia. És utána is tárgyalni kell, nem romkocsmában sörözni. Ne haragudj, de nem tudom még a demokrácia bizarr győzelmének sem nevezni a mostani manővert. Te felelős kormánynak és kormányfőnek gondolod azt, aki a felvételi előtt pár hónappal ilyet csinál?! Soha nem késő egy ostoba döntés elől megfutamodni, de mi az, amiről eddig nem tudtak? Voltak itt olyan érvek, ami miatt újra kéne gondolni bármit is? Ha nem, akkor mi számított? Megint a színfalak történik minden, és ez minden, csak nem demokratikus. És ha ezen nem háborodunk fel, akkor ez újra és újra elő fog jönni. És megint oda jutunk, ahova sokszor: a mi kottánkból játszik a politikai elit, ezért nem lehet más a politika, mert minket, választókat kéne lecserélni ehhez. Amíg meg tudjuk választani a béna kacsákat, amíg egyáltalán szóba jöhetnek, amíg újra és újra hitelesek lehetnek, addig ez a nóta lesz.