és benne összpontosult az ún. baloldali tömörülés összes kudarca. Ezt az embert elég leigazolni, és onnan biztosan lesz egy értelmiségi megmondó emberünk, aki százszázalékos magabiztossággal megmagyarázza, hogy miért van neki igaza, és nem az országnak. Életében nem találkozott még valós problémával, csak politikai kérdésekkel, amiről belvárosi értelmiségi barátaival nagyokat vitatkozhat bikram jóga után egy hipszter kocsmában. Ha ő ad tanácsokat Bajnai Gordonnak, akkor nincs mit csodálkozni, hogy a megváltóból hogyan lett eredmény után kapaszkodó politikai ripacs. (A Fideszt ez sokkal jobban érzi: amíg Bajnaiban volt potenciált, őt ütötték-vágták, aztán amikor látták, hogy reménytelen, szépen visszatértek a Gyurcsány/Hagyó-akikomcsiazlop stigmatizálásra, illetve Mesterházy-MSZP vonalra.)
Az már régóta nem lep meg, hogy az MSZP-nek nincs mondanivalója, görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, saját belső játszmái alapján felszínre tolja a saját első emberét, de ennyi. Aki ebben a vakondháborúban jó, abból lesz az első ember. (Az MSZP-nek akkor volt utoljára elképzelése, hogy mit kéne csinálni, amikor Horn Gyula állt az élén. Utána röhej számba ment, hogy lasszóval keresték ki fog Orbánnal szemben veszíteni. Majdnem reaktiválták Németh Miklóst. De értettek az üzenetek nyelvén, jött a román ijesztegetés, a köteles beszéd, meg száz napos program: a mindennapi demagógia bája, hogy Medgyessy miniszterelnök lehetett.) Arról nem is beszélve, hogy amikor találnak egy választási versenylovat, a remek demagóg Gyurcsányt, az pedig teljesen alkalmatlan kormányzásra. Viszont ekkoriban még a mondanivaló nélküliséget jól leplezte, hogy a politikai szlogenek szintjén értették a népet, volt érzékük, volt apparátusuk és volt holdudvaruk. Most ezt is elvesztették, totálisan. A legelképesztőbb, hogy ez nem zavarja őket. A választás éjszakáján Vona Gábor és csapata volt szomorú. A Fidesz és az LMP jogosan örült, de a többieken semmi nem látszott abból, hogy itt egy választást vesztettek el. Tovább szőtték az alternatív valóságukat, ahol az egymáshoz képesti pozíció számít. Hogy Fodor vagy Gyurcsány, hogy Bajnai vagy Mesterházy, hogy ... Ez rajtuk kívül senkit nem érdekel. (Emlékszünk még a nyomtatott sajtó háborújára? Én már akkor is röhögtem, hogy nem azzal kéne foglalkozni, hogy Népszabadság vagy Magyar Nemzet, hanem hogy index, origo vagy bárki más. Ez a jövő, a többiek jól ellesznek, hogy ők a legolvasottabb napilap, csak éppen pár ezer "közületi" előfizetője lesz, ha a nyugdíjasok következő generációja következik, és már most a "kormányzati" reklámból él. Valahogy így jár a baloldali kakasviadal győztese is, hogy övé a szemétdomb, csak már senki sem akar azon kapirgálni.)
Bajnainál azt hittem, hogy messziről jött ember. Legalábbis látott már vakondtúráson kívüli világot. Úgy neki menni a kampánynak, hogy nem foglalkozom a Fidesz elmúlt négy évével?! Itt hibát hibára halmoztak, és ahogy őket hatalomba röpítette Gyurcsány ámokfutása, legalább ilyen trambulin lett volna az alkotmány, a magánnyugdíjpénztárak, az oktatásügy, a közgép, a trafikmutyi, a bírósági átalakítás, az ügyészség, a takarékbank lenyúlás, stadionépítés és még oldalszám sorolhatnám. Erre nem tudott még csak utalni sem? (Szigetvári megmagyarázná, hogy de igen, egy helyi gyűlés vagy a soha nem olvasott röpirat 102. oldalán tételesen szerepel.) De úriemberek, magukkal foglalkoznak. Van itt valaki, aki emlékszik egy választási szlogenre? Eszébe jut valakinek ilyen? Magyarország jobban teljesít. Húzzunk bele. Rosszabbul élünk, mint négy éve. És most? Mi volt a szlogen? Vagy sikerült három, öt, tíz pontban összefoglalni, hogy mi változik, ha ők kerülnek kormányra? Megszűnik az orbáni uralom, de ezen kívül? Hogy eltöröljük a tandíjat, nem lesz vizitdíj, nem lesz gázáremelés? Hogy száznapos programban adunk 50%os béremelést ennek vagy annak? Hogy lesz új alkotmány? Vagy bármi ilyenre emlékszik valaki? Erre mondom azt, hogy nem csak a vízió hiányzik, hanem a politikai kommunikáció legalapvetőbb ismerete is.
És tökéletesen egyetértek Schifferrel, hogy ezek 2018-ban sem fogják leváltani Orbánt, hanem csak állnak a Szabadság téren, egymásba hátba veregetve bontják a kordont a fasiszta emlékmű körül, mert erre tudnak még összekürtölni száz embert. Szebb jövőt, elvtársak!
(Borzalmasan dühít, hogy a gyurcsányi ámokfutással konkuráló, hihetetlenül fals irányba menő kormányzati politika ismételten kétharmados fölénnyel győz. Lehet, hogy így is, úgy is győzött volna, akkor azt mondom, hogy ilyen az ország, Kádár népe: fúj piac és verseny, állam adta, állam vette, nekem jár, mocskos tőkés, kétkezi munka, acél- és vas országa, mindenki hülye, csak mi nem, meg a futball(stadion). De amikor a részvételi adatok azt a személyes élményemet erősítik, hogy nincs igazi alternatíva (arról nem beszélve, hogy egy fidesz szimpatizánst ezzel az alternatívával nem lehet meggyőzni, hogy tegyed már az ikszet máshova, ha neked sem tetszik), akkor hadd szidjam már ezt az impotens ellenzéket is, hogy hagyta újrázni a fiúkat.)
