Mert miért ne varrjuk a nyakába?! Bródy Sándor Tanítónőjére egyszerűen nincs mentség. Délutáni matiné előadás (csend! ajándék karácsonyra, Jézuskának nem pofázol vissza), sok vidéki, klasszikus, meg a Nemzeti.
Nem fogok most megint az épületen agonizálni, nyilván kibírom, most féléven belül még párszor ellátogatunk ide, Alföldi megy, Vidnyánszky jön, tehát lesz itt változás, aztán lehet, hogy egy-két jó darabnak végleg annyi, szóval meg kell nézni. Utána meg megnézzük az újat, szóval érdemes most ide járni. (Nem, nem akadok fenn hogyan váltottak, Alföldinek kell helyet találni, Vidnyánszky meg jöhet - a Nemzetinek az a klasszikus funkciója, hogy őt tartják fenn állami pénzből, ő a nemzet letéteményese, a minőségi kultúra, stb. már csak gumicsont. Ha Alföldinek is lesz színháza, ahogy előtte is volt, akkor nincs gond, sőt, jobban jártunk. Igen, az új ember politikai ember, ebből meg lehet élni egy évadot, ha szar, akkor több nincs benne. Ráadásul osztozhat Dörnerrel a közönségen. Ha meg jó, és most előre inkább erre szavazok, akkor továbbra is meg fog élni és nem Dörnerrel osztozik. Alföldi jó volt, és ő is politikai döntés volt. Ettől függetlenül: felesleges volt/van/lesz végigjátszani a pályázatot, egyszerűbb kijelölni.)
Intermezzo. Azt nem nagyon értem, hogy a végtelenségig dotált színházi rendszerben, ami állítólag hörögve vonyít minden garasért, miért nem lehet jegyet kapni. Azt mondják Mary Poppins hatezerért is csak áprilisban talán, és ez még karácsony előtt volt. Jó, azt legalább nem akarom megnézni. De hogy a Nemzetibe nincs jegy az Angyalokra? Meg az Orfeuszra? De ahogy nézem másra sem. Vagy a Katonában féltett kincs egy TopDogs vagy Heldenplatz jegy? (Hadd legyek most durva: ahol az állam a tulajdonos, azaz épül/létezik szocializmus (van), ott bizony hiány is van. Miközben nincs pénz a rendszerben, addig nem lehet pénzt rakni a rendszerbe.) Kérdeznék egy bennfentest: a szakmai jegyek meg tiszteletjegyek aránya mekkora?
Szóval Bródy darabjára lehet még jegyet kapni, csak nem érdemes. A kíváncsiság vezérelt, hogy vajon valaki 2012-ben minek viszi színpadra ezt a darabot. Erre a kérdésre nem kaptam választ, sőt, azt gondolom, hogy egyáltalán nem értem, hogy ennek így ebben a formában mi értelme volt. Mintha egy kötelező gyakorlat lenne: gyerekek, kéne valami klasszikus, de ne megint a Bánk Bán, a Csongor és Tünde már van, esetleg Bródy? Hát, persze! Egy pedálgép próbálkozása, hogy sorról sorra végigvegye, nagyon tradicionálisan végigmenjen a darabon - csak pont ezért minden aktualitás, minden mondanivaló hiányzik belőle. Egy unalmas, szürke, kötelező olvasmányos darab maradt. Ezért kár.
És sajnos, a színészi játék is ehhez igazodik, bár Szilágyi Csenge felmutat erős jegyeket (főleg a vége, a nemet mondás utáni rész volt erős), de ez roppant kevés. Annyira naiv és álszent a szituáció, hogy ezt nehéz lenne hitelesen eljátszani, a megroppanás pedig olyan mértékben kívül helyez a darabon, hogy csak ülök a székben és azon gondolkozom, hogy haza kéne menni. Benyögik, hogy akkor aztán anyádnak írunk levelet - gyengébbek kedvéért még a harangot is megkondítják, hogy lám, most jön a drámai fordulat - és akkor megtörik. Nem jön ki a sírás, csak valami erőlködés. Ez nagyon erős mélypont. Nagy Zsolt sajnos nem sármőr itt, de még ripacsnak is gyenge, valahol a falusi bunkó és a vidéki földesúr között félúton, egy valami nem hiszünk el neki: hogy bomlanak utána nők. Az indulatai át-átjönnek.
Nem mennék tovább, számomra elgondolkodtató, hogy leginkább a fingós-böfögős vonulatot felvillantó, másodvonalas kabaré jelenetek kliséit pufogtató poénok voltak a legszórakoztatóbbak, vagy a teljesen periférikus szerepet játszó Szarvas, illetve Blaskó rutinmunkái. Az előbbire nem voltam kíváncsi, a második pedig kevés egy jó darabhoz.
