- Tegnap olvastam egy blog bejegyzést, amiben kicsit hosszabban, de azt fejti ki, hogy olyan a politikánk/politikusunk, amilyet megérdemlünk. Egyetértek. A politikust könnyebb szidni, meg a vállalkozót, a sarki fűszerest, a hivatalnokot, a szomszédot, csak azt nehéz mondani, hogy igen én, én is egy kicsit.
- Azért szerintem ne mossuk össze! Én nem fogadok el nokiás dobozokat, nem csalok adót, veszek jegyet a tömegközlekedésen...
- De vajon elmész-e a másik zöldségeshez csak azért, mert tudod, hogy ez sohasem ad nyugtát? Vagy kérsz-e nyugtát? Mert ez, mint fogyasztói magatartást képes lenne másra kényszeríteni a vállalkozót. Ha nem szavazol hazug pártra, és képes vagy akár négyévente új pártot keresni magadnak, az szintén megteremtené a fluktuációt, és nem kéne húsz éve unalomig ismert mondatakrobatákat hallgatni. Igen tudom, menü van, ahol az A és B is rossz, de a menzán sem válogatunk. És pont 2010 és úgy néz ki 2014 is új formációkat hoz - ha kell, akkor cserélgessünk még pár évtizedig, míg nem alakul ki az a reflexek vagy marad meg az evolúciós harcban az a réteg, aki képes hitelesen valami jó dolgot csinálni. A hitelesség hiánya megvan, ezért jönnek új formációk. A hivatkozott bloggal szemben én azt mondom, hogy előbb-utóbb a mondanivalóval szembeni igényesség is kialakul, én azt hittem fordítva lesz, tehát az "új hazugságokat/igazságokat" fogják a régi arcok benyögni. Nem, új arcok jönnek régi mondanivalóval. Ez pedig nyilván rólunk szól. Nem vagyunk képesek szembe nézni a mostani helyzettel. És ez most mindegy, hogy politika, tömegközlekedés, adózási morál, egészséges életmód vagy kulturális színvonal.
- De miért van az, hogy külföldön hirtelen a legtöbb magyar képes normálisan viselkedni? Hogy ott hirtelen dolgos, eredményes, megbecsült állampolgár lesz? Mert van egy ilyen toposz is: hogy a politikus a rossz, mert lám, minket (szigorúan engem) hogy megbecsülnének külföldön/normális országban/nyugaton, és ez akár igaz is.
- Nyilván lehetne közhelyesen azt válaszolni, hogy aki itthon marad, azt meg nem, ezért igazán komoly baj, hogy egyre több dolgos, eredményes és megbecsülendő állampolgár megy el, a resztli meg marad itt. De ennél valóban bonyolultabb. A kultúrának és a közegnek úgy látszik lényegesen nagyobb a szerepe, mint gondoljuk, és az embereken túlmutat. Amikor elérjük a kritikus tömeget és a túlnyomó többség figyel mondjuk a tisztaságra, akkor a szemetelő sem fogja vagy kevésbé fogja eldobni a csikket, papírzacskót, akármit. Az is biztos benne van, hogy a sok ostoba szabály, a betarthatatlan regulák, a folyamatos normasértő gyakorlat lerontja a szabálykövető magatartást. Ha azt látom, hogy nem lehet betartani, ha kialakul 'a valamiért úgyis megbüntetnek', ha látjuk a kivételezetteket (ne gondoljuk nagy dolgokra: a fenti példánál a szomszéd zöldségesre, akinek három évente 100ezer forintnyi vagy még annyi se a problémája), akkor magunk is hajlamosabbak vagyunk átlépni a szabályokon. Hadd utaljak megint egy blogbejegyzésre, itt. Igenis van felelősség odafent, hogy ezzel szembesítsen, változtasson. És nekünk felelősségünk, hogy ezt négyévente számon kérjük. Csak hát a közösségnek kéne mozdulni, miközben csak az egyén képes erre.
- Visszatérve az eredeti gondolatra, igen, ez probléma. Egyénileg még csak-csak változnánk, de közösségileg nagyon nehezen. Mindenki a másikra (szomszédra, politikusra, nyugdíjasra, cigányra, stb.) vár. Csak utalni szeretnék a mi népszavazásainkra kettős állampolgárságtól a vizitdíjig, és mondjuk Svájcra, ahol nem szavazták meg a több szabadnapot. Nem közönyből fakadó érvénytelenség, hanem elmentek és azt mondták, hogy nem. Nálunk meg akkor megy ki a diákság, ha tandíjról van szó. A pénztárca képes közösséget kovácsolni, ez a közös nyelvünk, és ez rossz. És már a fiataloknál is. Akár Bokros, akár Hoffmann ellen. (Egyetértek a mostani diákság törekvéseivel, de röhej, hogy az oktatás színvonala még egyszer nem verte ki a biztosítékot, míg akár egy szerényebb tandíj az bármikor képes erre. Nem baj, ha értéktelen a diploma, csak ingyen legyen?!) És még ha el is tudom képzelni, hogy valaki kiáll az új gondolatokkal, elfogyott a hit és a türelem. Azt fogom mondani, hogy hazudik. A hitelesség pedig alapvető dolog. Múltkor olvastam egy riportot, amiben ha nem Gyurcsány szájából hangzanak el a sorok, azt mondtam volna, hogy ide ezt az embert, most szavazok a pártjára. Ő viszont maga a hazugság. Ha valamihez csatlakozik, akkor az egy ellenérv.
- Mocskos Gyurcsány, még egy sört? Elnézést!
