Ah, van lejebb, mint a Da Vinci kód. Katherine Neville Nyolcja mindenképp. Döbbenetesen felületes, orbitális tévedések és pontatlanságok. Jaj, ez már regényben is rossz… Szinte lapról lapra lehetne sorolni a tárgyi tévedéseket, most csak kettő, alapvetően más jellegűt említenék. A sivatagban nem úgy izzad az ember, mint a lepencei strandon. Nagyon alacsony a páratartalom, ezért nem csöpög az izzadság, nem folyik a veríték, hanem egy zsíros, tapadós réteg marad az ember bőrén. Ez is nagyon kellemetlen, de egyáltalán nem olyan, mint ahogy a légkondiból kilépő városlakó képzeli. De vegyünk egy történelmi példát: a Bastille-t megostromolták, majd „szuvenírként” széthordták. Az ostrom egyéves évfordulóján gyakorlatilag már nem létezett – a jakobinus diktatúra alatt itt nem voltak kivégzések, és ez nem alternatív történelem, hanem ostoba tárgyi tévedés. De baromság az al-kímia szó eredetének feltárása is, és még hosszasan sorolhatnám. Olyan alapvető félrecsúszások vannak benne, hogy helyenként már arra gyanakodtam, hogy kifinomult groteszkkel állok szembe: lazacos krumpli a sivatagi lebújban?! Ezek után ki kéri számon a figurák sematikusságát, a történetvezetés tipikus fordulatait, zs-kategóriás filmeket idéz minden.
A regény valószínűleg 10 éve lehetett népszerű, már csak a Szent Grált hiányoltam, hogy a teljes összeesküvés bullshit toolkit meglegyen: mórok, rószakeresztesek, szabadkőművesek, és persze a nagy titok.
Ebben a témában Econál jobbat írni nem tudtak, a többi mind olyan, mintha az ő alakjai gyártanák szakmányban a bestsellert. Értenek hozzá, miért is ne? Ennél rosszabb biztos nem lehet.
