És végre valaki kimondta. Hiányzott, főleg akkor, hogy valaki lényegretörően kimondja. Kialakult a szokásos politikai hit menti hisztéria, amibe lényegébe mindenki beszállt. Nyilvánvaló volt már akkor is, hogy
1) a rendőrség akkor is hibázott, amikor nem volt képes megvédeni a tévészékházat. És igenis köztörvényes bűnözők, nem pedig szabad véleménynyilvánítók, jogosan felháborodók vagy békésen piknikelő háromgyerekes nagymamák, akik kocsikat gyújtanak fel, ablakokat törnek be, stb.
2) a rendőrség akkor is hibázott, sőt törvénytelenséget művelt, amikor azonosító nélkül ütött vagy rúgott földönfekvő embereket, lőttek bele a tömegbe, stb.
"Szakértők" és hozzá nem értők úgy csináltak, mintha pusztán politikai olvasat kérdése volna, hogy megmondjuk ki és mikor lépte át a jogszerűség határát. Hát nem. Pontosan lehetett tudni, akár rendőrnél, akár tüntetőnél. És aki ebben a ködösítésben részt vett, szégyellje magát.
Azt pedig továbbra is fenntartom, hogy Orbánból kétharmados királyt Gyurcsány csinált. A mostani a cirkuszi mutatványai már egy kiöregedő akcióhős utolsó hörgései, vagy mint egy valamikori díva, akinek teljesen pucérra kell vetkőznie a főtéren, hogy páran bámészkodjanak. Régebben elég volt kacéran a kamera felé pillantania és megőrültek érte. (Csak halkan jegyzem meg, Bajnai egy-egy megszólalásával nagyobb érdekődést csikar ki - őt még komolyan veszik.) De amíg Gyurcsányt fel lehet mutatni, addig van egy érv Orbán mellett. Bár egyre inkább csak a saját szavazóbázist képes fanatizálni, de mégis. Elég volt azt mondani, hogy Gyurcsány kimegy az alkotmány ellen tüntetni, máris elnézőbbek lettek a negatív hangok. Ma már kopik ez a talmi fény... 2006-ban nem mert volna éhségsztrájkolni testőrök nélkül, ma már utálni sem lehet olyan jóleső, zsigeri módon. Komolytalan - ez viszont Orbánnak világos jelzés: nem fog se Gyurcsányból, se a szocikból sokáig megélni. Az elmúlt nyolcévből kettő már az övé.
De szóljon nálam sokkal lényegre törőbben:
"Normális országban az őszödi beszéd után a miniszterelnök lemond. Ha ez megtörtént volna, mindez nem következik be. Az, hogy az ötvenéves évfordulón a rebiszesek tároltál az ünneplőkre a bajkeverőket, bicskanyitogató volt. Elviselhetetlen volt az is, ahogy négy-öt huligán fémcsövekkel verte a tévészékháznál a pajzsuk mögé kuporodó rendőröket. Innnetől megbolondult az egész ország, s nem kéfelé, de ízekre bomlott. Rettenetes állapotokat szült, hogy Gyurcsány nem mondott le. Ennek a következménye a kétharmad. Más kérdés, hogy a győztes pártnak mintha nem ugyanazt jelentené a kétharmad, mint a választóknak. Ezzel a kétharmaddal még ígérgetni sem kellett volna, csak megoldani az alapvető gondokat."
(Figyelő, 2012.09.13. Interjú Cserhalmi Györggyel - Szkanderország)
