Érdekes témát feszeget a Guardian cikke. (via metazin) Nyugodtan vehetjük tényként, hogy a keresztények érzékenységét kevésbé tekintjük a szólás- és véleményszabadság (tréfa és alantas viccelődés is ebbe tartozik) gátjának, mint a mondjuk a mohamedánokét. Létezne egy nagyon elnéző olvasat, mely szerint magunkkal szabad tréfálkozni, de másokat megsérteni nem kultúremberhez illik, de ez legalább ennyire veszélyes. Mi-re és ők-re osztanánk a társadalmat, nincs egyenlőség, a kettős mérce alapból létezik, és ez egy pozitív diszkrimináció lenne. Velük nem szabad, hiszen nem tartoznak közénk, magamat kigúnyolom ha kell, stb. Ezt ha következetesen végigvisszük, akkor keresztény Európáról kell viszont beszélni. Nem történelmében és hagyományában, hanem itt és most keresztény Európáról. Ráadásul holnaptól zsidó viccet csak zsidók, keresztényt viccet pedig csak keresztények mesélhetnének, hogy a rendőrökről, skótokról és lengyelekről már ne is beszéljek.
Még ennél is rosszabb a helyzet, ha a viccelődés gátja a félelem. Ha az európai kultúrkör enged a zsarolásnak, ahogy egyébként Dánia esetében engedett, akkor feladja saját magát. Az a világ, amiben a többségünk hisz itt Európában, de akár az Egyesült Államokban is, az a szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánításra épül. Nyilván az ízléstelen humorral kiírhatom magam a kultúrkörök világából, de nem lehetek a nyílt fizikai agresszió célpontja. Ha azért nem merünk egy karrikatúrát megjelentetni, sőt már lerajzolni sem, mert félünk az esetleges retorzióktól, akkor baj van. Európának a lehető legszigorúbban és a lehető legkövetkezetesebben fel kell lépni minden ilyen fenyegetés ellen, bárki részéről érkezik.
Vasárnap délután az Andrássy úton üdögéltem, és a Ring klasszikus hamburgerét ettem, amikor Árpádsávos hagyományőrzők tüntettek. Csak hétfőn néztem utána az eseményeknek, hogy a hecc-ügyvéd, a balos (?) Dániel Péter saját maga által dokumentáltan leöntötte vörös festékkel a Horthy-szobrot Kerekiben, és előadást tartott (a Jobbikon kívül ki kíváncsi rá?!) a Liberális Klubban, Gaudi-Nagy Tamásék pedig tüntettek. Kicsit több rendőr és sajtós volt, mint tüntető - érzésre, bár nem tartott volna sokáig megszámolni sem. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem értek egyet Dániel Péter akcióival (és ez független attól, hogy mit gondolok az "áldozatairól"), nem szeretném, ha egy olyan országban kéne élnem, ahol nem a jog eszközeivel, hanem egyéb módon járnának el. Nem akarok az iszlám terrorizmus és a szélsőjobboldli tüntetések közé párhuzamot vonni, de nagyon szerencsétlennek tartom, ha bárkinek ma Magyarországon bármilyen véleményével kapcsolatban bárkinek a fenyegetésétől kéne félni. Akarom, hogy legyen következménye a tetteknek (járjanak el Dániel Péter ellen), de ne legyen emiatt kettős mérce. Róla és róla nem merem leírni, mert holnap a házam előtt motorosok fognak cirkálni, az utcán fognak megtalálni, stb. Álszemérmes lenne azt mondani, hogy ebben mindenki egyformán érintett. LMP-s hippik vagy cheguevara pólós balosok, esetleg szoci nyugdíjasak ritkán szoktak jobboldali hangembereket fenyegetni. (Most már így írnám: Magyarországon) Alapvetően a (szélső)jobboldalhoz köthetők azok a megmozdulások, amelyek az erő demonstrálásával akarnak nyomást gyakorolni a véleményformálókra. (Ez nem jelent semmit a jobboldalra vonatkozóan, ahogy nem gondolom, hogy az iszlám alapból terrorista lenne.) Ezért is gondolom - meg az alapügyről való véleményemtől függetlenül - hogy jó dolog, ha Bayer Zsoltot Békemeneten és nem indulattól fröccsögve látjuk.
Trollokat a továbbiakban nem etetek, tehát a kérdésről érintett személyek nevesítésével nem kívánok foglalkozni. Dániel Péter és tüntetői lényegesen több figyelmet kapnak, mint amennyit megérdemelnek. Sajnálatos, hogy a médiába ezekkel lehet bekerülni.
A hamburger egyébként kíváló, már ha valaki szereti a klasszikus, zsíros-faggyús ízeket.
