Ó, mennyire kiszámítható egyesek viselkedése! Az irigység életképes, mint egy agresszív futónövény. Hajtásai a legparányibb repedésen behatolnak, kihasználva az emberi gyarlóság legelhanyagolhatóbb karcolásait, és terebélyes növénnyé növekednek, amint kedvező a klíma. Az emberi tartást idővel szétrepesztik, felörlik és -morzsolják az irigység újabb és újabb hajtásai - és bizony az eredmény nem oly' romantikus, mint Angkor Thom templomai.
Ha végig gondoljuk a hét főbűnt, akkor könnyen igazat adunk a mondásnak:
"Az, ami vagy, már jutalom és büntetés is azért, ami vagy." (idéztem)
Az irigységnél pedig mi rángathatná fejünket jobban a bólogatás iránysíkjába?! Irigyeim: magatokat emésztitek, még ha engem is akartok mérgezni. Megértéssel mondom, hiszen nekem is vannak törésvonalaim sziklaszilárd jellemem hegycsúcsain, és cseppről cseppre szivárog az irigység, hogy a fagyos télben, ínségben feszítsen a résen, repesszen az ormon, porlasszon a közeten. Engem és titeket rombol az érzelem. Szokjunk le róla közösen - többségtek, hozzám hasonlóan, könnyen lehet győztesként nagyvonalú!
