Egervári Sándorral beültünk a moziba. Ez egy bulvár felütés. Tényszerűen igaz, hogy ugyanabban a teremben néztük végig a filmet, azonban az élményhez semmi köze. Annak ellenére, hogy nem kedvelem a kulturális szakadékok könnyed áthidalását ajnározó filmeket, ezen mégis jól szórakoztam. A film torzít annyira, hogy ne érdekeljem a valóságot. És ez igaz akkor is, ha az alapszituáció nagyon elcsépelt: vegyél egy faék egyszerűségű, szegény suttyót, aki rendelkezik a buta őszinteséggel, és vegyél egy kifinomult, kőgazdag férfit, aki totálisan kiszolgáltatott neki. A végén persze megszeretik egymást. Mi pedig röhögünk, mert a film csak egy árnyalatnyival emeli fingós-böfögős egyszerű világa fölé a poénokat, de ez éppen elég. Hangyányi elegancia, csipetnyi gúny, mosolynyi megértés. Az arisztokrácia így figurázza ki saját magát.
Jó film.
