Nagyon sok az amerikai, mintha Európa számukra elsősorban Párizst jelentené.

Lényegesen több a biciklis, mint öt vagy tíz éve. Ha párizsiakat rá lehet szoktatni a biciklire, akkor semmi sem reménytelen. Bicikli utak és kölcsönzők nőttek ki a semmiből. A használatról sokat elárul, hogy délután nem tűnt fel a biciklitároló, reggel pedig talán száz is ott parkolt. (Igen korán indultam a reptérre, még nem zsongott a reggeli csúcs.)

Imádom, ahogy képesek az őszi napfényben kiülni a kávézók elé a zsebkendőnyi asztalokra. A francia bisztró olyan intim közelséget jelent a másik asztalhoz, amilyet egy magyar családi ebéden egymáshoz nem szoktunk biztosítani. 

Bor. Lehet és szabad ebédre egy pohárral. Balkáni szigor bizony a miénk. 

Az utcazenész az nálunk engedélyköteles, náluk esemény. X-faktor élőben, utcán és metróban.

A fény városa ma már sokkal inkább Hong-Kong vagy Shanghai, de a sugárutak és parkok maradtak.