Mert ahogy a bőröndök kapituláltak a repterekkel szemben a sokéves háború után, ugyanúgy arat totális diadalt az áruházláncok páncélos serege a gyümölcsök felett. Nagyapámék még egyesével szedték le a körtét, ha kicsit keményebben tettem a ládában a helyére, már leszidtak. Nehogy megnyomd! - hallom ma is a hangját. Egyesével tutujgatva elállt az karácsonyig is. Ilyen körte az áruházban nincs. Mert heteket utazik, hol itt öntik, hol ott dobálják. Valahogy ki kell bírnia. Nem lédús, se íze, se bűze, de bírja a gyűrődést.
Úgy járt, mint a bőröndök. Nem adták kézről kézre, inkább a gyártók álltak át olyan konstrukciókra, amiken egy orrszarvú csorda is keresztül trappolhat. Na igen, a paradicsomnál is az a fontos, hogy ütésálló legyen. Eh, nagyapámról beszélek, aranykorra emlékezem, öregszem.
