Nyomasztó film.
És ha gyerek van benne, aki belesodródik az szülei világába, azt én mindig nehezen viselem. Angyal törött szárnnyal és sárba tiportan. Ölni tudnék, hogy ne így legyen.
Szürreális látomás a világunkról, ami nem szó szerint ilyen, de egyébként nagyon is. Az a csavar, ami a filmet életben tartja, hogy tömörített valóság és látomás síkja a végén egybecsúszik Pi életét idézte: egy megesett lány, aki elment kurvának Londonba, és most vissza akarja kapni a gyermekét. Vagy pedig kivetülő álmok, parton ébredő revolverhős, gyermeket védő anya, gyermeket eladó apa, és egy luxusbordély Londonban. Hajdu Szabolcs: Bibliotheque Pascal.
A kezdő táncjelenet üt. Kusturica érezhetően ott áll a színfalak mögött. Azok az arcok, azok a napszemüvegek, és a zene, és a tánc. Kicsúszik a lány élete az eső miatt? Elmosta a kiszakadás lehetőségét? Semmi új nincs benne - klisészerű itt minden. A politikus, a szaxofonos, a cigányok és a nő.
Már-már komikus, ahogy a férfi megjelenik a homokban. A nőben semmi ijedtség. Közönye továbbra is kitart, ahogy eddig is. Időtlen fájdalommal veszi tudomásul, hogy mi történik vele. Semmi sem csinál, csak történik. És ezen szinte az sem változtat, hogy lánya születik. Még mindig csak egy eljátszott történet az élete, amit nem irányít. Visszatér az eltűnt apa, megint meseszerű, ahogy ordítani szeretnénk, hogy ott van a farkas, az kurvára nem a nagymama! Megtörténik.
A Bibliotheque Pascal az a hely, ahol a sznob felső osztály a reményét vesztett alsó osztállyal találkozik. Csak itt és csak így találkozhat. Századvégi dekadencia, mesterségesen szított vágy, az irodalom kiárusítása, a felmagasztosított szexualitás. Ebben a helyben minden benne van: hogy mennyire tök mindegy, hol vagy kiszolgáltatott. Hogy mennyire ott lakozik a finom úriemberekben is az állat. Hogy mennyire álszent ez a sznobizmus, és a szadizmus, akkor is szadizmus, ha Shaw drámára tesszük. És hogy itt, csak a bordélyban találkozhatnak a nép egyszerű gyermekei a felsőosztállyal. A hely látomásszerű, vonzóan szuggesztív: a könyvtár totális üressége, könyvek a falon, puszta díszlet. Kifinomultság és elegancia: O története? Vagy a szobákban már a Kék bársony kettős világa? És adja magát az értelmezés legegyszerűbb síkja: tudatmódosítók sorra tartja Monát ebben a vízióban. Szutykos, patkányos lukakban fekszik le útszéli munkásokkal, de a szer megálmodja neki a B. Pascalt. Vízió és látomás minden szoba: szabadulása szintén ilyen. Szent Johanna víziója vajon mi?
És vajon a kislány álmodik-e vagy mindannyian? Az apát megöröklött képesség, melyet aprópénzre váltunk, behatol az anya világába. Az álom, a vízió és a valóság egybeér.
Innen csöppenünk vissza a gyámhatósághoz, és egyszerűsítjük le az egész történetet. Elhagytam, alkalmi munka, kurva, visszajöttem, megváltozom: és máris álmodjuk a világunkat az IKEA-valóságban. Vajon melyik a valóság?
