Úgy szeretném tudni, hogy odafent most mire gondolnak. Mit gondol a vezér, homlokát ráncolva, mikor az elmúlt két hetet vizionálja. Nem, egyáltalán nem álnaiv kérdés ez, hanem valódi kíváncsiság.
Volt egy fülkeforradalom. Lett egy gazdasági szabadságharc. Vajon lesz-e valamilyen-polgárháború? Ezek a szavak azt a logikát valószínűsíti, ami minden bizonnyal fűti a fiúkat: aki nincs velünk, az ellenünk. Rendkívüli idők, rendkívüli intézkedései: új rendszert építünk. És hull a forgács... És a gyerekeit megeszi-e?
Ilyen logikában felerősödik a számomra elviselhetetlen és illegitim érv: a másik oldal, ők sokkal rosszabbak (voltak). Ők még ennél is. Na és? Ezért lettek elzavarva, egyébként joggal. Nem szeretem, de ezt még értem: a győzelemhez csak a másiknál kell jobbnak lenni, egy picivel. Nyugtatom magam, hogy minderre azért van szükség, hogy ne ők legyenek. De amikor otthon, lámpafénynél magában marad, és nem takarózhat politikai ellenfeleinek démonjaival, akkor mire gondol?
Mit érzett akkor, amikor képviselőket elvittek? Eszébe jutott-e, amikor még fiatal demokrataként tiltakozott? Vagy pár éve még maga is kordont bontott? Itt azért sok olyan arccal kellett szembenéznie, akikkel szemben hatástalan az elmúltnyolcévezés. Nem jut-e eszébe, hogy ezek a képsorok korábbi eseményekre emlékeztetnek, és valóban elég-e, hogy most én vagyok a másik oldalon, és ezért az álláspontom is más róla?
De túl ezen az erkölcsi merengésen, vajon végigtekintve az ország mostani állapotán, mire gondol? Egyszerűen nem értem, ezért akarom tudni, hogy mi jár a fejében. Magam sem gondoltam, hogy lesz rosszabb pénzügyminiszterünk Veresnél. Lett. Gumicsizmában állva ordibálunk öltönyös uraknak, hogy ők kicsodák és mit akarnak tőlünk. Eközben beszakad a forint, elszállnak az állampapírhozamok. Ott szeretnénk stabilizálni a forintot, ahova korábban a legrosszabb korszakban, rövid időre kilengett. Kikényszerített csődegyezség a devizahitelesek leginkább fizetőképes részével, most pedzegetik ugyanezt az önkormányzatoknál, következő az állam lesz?! Felmértük, hogy egy államcsőd mit jelent? Összevesztünk Európával és a világgal, nincsenek nagyon szövetségeseink, pénz nélkül viszont meghalunk - hiába van többletünk, ha lejáró tartozásainkat nem tudjuk megújítani. Ráadásul fejleszteni hitelből lehet, belső megtakarítás nincs, sőt, még inkább rászorulunk a külföldiekre! És gondoljuk csak tovább, ha letérdel a forint, akkor nem a 400 forintos benzináron nyammogunk, hanem lerakjuk az autót, 4 ezerért nem tankolunk. De mindenki gondolja végig a gázt, az uborkát, a tévéjét és a többit.
És ezek mögött egy még sötétebb árny: amit húsz év szabad megtakarításaival el lehetett érni, úgy jár-e mint a nyugdíjvagyon?
Ha nem tudnék megállapodni az IMF delegációval, akkor is azt mondanám, hogy minden rendben, meg fogunk állapodni. Fura tárgyalás technika az, amikor szakadék szélére táncoltatom magam, hogy jobb egyezséget köthessek... És ebben nem látom egyetlen csoport, érdekszövetség vagy személyes érdek győzelmét: akik dönthetnek, azok maguk semmit nem nyernek ebből, még a legalantasabb szándékok feltételezésével sem. (Fellegi nyilatkozata azért sok mindenben a bölcs visszakozást jelzi - van remény?)
És ezért akarom mégis csak tudni, hogy mi van ott a fejben, legbelül.
