Egy késelés margójára pár gondolat. (Sávoly Gergő, MTK, Szigethalom - ha valaki esetleg nem tudná a koordinátákat.)
Tessék már rendbe rakni a dolgokat! Álljon ki a belügyminiszter, a rendőrfőfőnök, és mondja azt, hogy ez nálunk nem megy. Mert lehet, hogy megy, őrizetbe vesznek, előzetesbe raknak, keményen fellépnek a fenyegtőkkel szemben, de én ebből csak annyit látok, hogy húgyozás közben sietni kell, ha valaki dörömböl legközelebb, akkor mindent eldobni és kifelé. Ha viszont nagy dolgom van, és nem megy a gatyafelhúzás elég gyorsan, akkor jobb, ha egy szakosztálynyi küzdősportossal megyek, mert különben addig nyomják belém a kést, amíg mozdulni tudok. Így pár életveszélyes szúrással megúszhatom. Mivel az ügy komoly nyilvánosságot kapott, ráadásul ilyenkor fel-felböffen a mocsok, határozottan és világosan üzenni kell. Nekem, hogy biztonságban vagyok. A késesnek, hogy ez itt nem így működik.
A híradások - legalábbis amiket én olvastam - egy szóval sem említették, hogy cigány elkövetők voltak. Megnéztem egy-két interjút Sávoly Gergővel, azok nagyon rendben voltak. Indulatmentes, nagyon őszinte, csak örülni tudtam neki. Az MTK közleményei szintén a tisztességes kategóriába tartoztak.
Csak egy gondolatkísérlet. Amikor először hallottam a hírt, biztos voltam benne, hogy cigány elkövetők voltak. Csak én voltam ezzel így? Ha nem mondták volna be, hogy az MTK sportolói, akkor mire gondoltam volna? Szigethalom, ránézve a pizzériára, ránézve Sávoly Gergőre, nem tudva, ki az, mit gondoltam volna? Hogy a cigányok jól szórakoztak? Kisebbségi ünnepség, némi késeléssel? Könnyen lehet. És Ön? És Te? A rasszista én vagyok?
És akkor a mocsok. Bayer szinte már annyira jól érzi magát ebben a témában, mint amikor az SZDSZ kapcsán kellett egy jót zsidózni. Érzi a félelmeinket, előítéleteinket, tapasztalatainkat és ebből a kottából rutinnal és tehetséggel játszik. Megkockáztatom, őszintén játszik. Bár a budai kerületből, szlovák rendszámos dzsipből ez éppannyira életszerű élmény, mint a belvárosi liberális jogvédőé, de ettől még tehetséges és ebből is meg lehet élni. Azért kell a belügyminiszernek, rendőrfőkapitánynak rendbe rakni a dolgokat, hogy lássuk van alternatívája a bayeri megoldásnak. Tudniillik az nem megoldás. Az csak játék, indulati képfestés, haragtól és félelemtől remegő zsigerek pengetése. Népszerű. Botrányos. És előre kiszámítható. Megoldás? Nyilván semmi. Viszont arra alkalmas, hogy összekötve a bennünk élő remegéssel, aggódással, a Cozma-gyilkosággal és Bayer tehetségével, valós indulataink legyenek. És valami botrányos után kiáltsunk magunk is. Ezért kell a felelős kormány, felelős tagjainak felelős mondatai, hogy van megoldás. Nem rasszizmusról ugatni és kioktatni egyik vagy másik oldalt. Hogy Bayer írása ne legyen több, mint útszéli fröcsögés, kocsma pultot támasztó panelproli harákolása. Odavaló. Félelmet akkor kelt, ha tudjuk, hogy van rá igény. És azért van rá igény, mert elhazudjuk a saját világunkat is, nem vagyunk hajlandóak szembenézni a saját, fentebbi gondolatkísérletünkkel. (Igen, kedves MANCS, te is. Amilyen undort keltő Bayer írása, olyan ostoba és hazug a tiéd, amikor Schiffert támadod.) Ha szembenézünk, és ott van mellettünk a tudat, hogy az igazi megoldást a konkrét ügyre az igazságszolgáltatás fogja hozni. És minket is megvéd holnap, nem csak a sportolókat. Nagyobb távlatokban pedig képes arra, hogy megelőzzön. Nem mindet, de többet, mint tegnap. Mert az nem normális, hogy valakik késsel mennek szórakozni. Ennyi önvédelme legyen már a közösségnek, hogy ezt ki meri mondani.
Széles szerecsenmosdató mondata a szekértábor harc reflexrángása. Ha egyet támadtok közülünk, mindenkit támadtok. Molyszagú, de még nem elég nosztalgikus. Szemétdombon a helye.
Pozitívum, hogy Bayer ismeri Erdős Virágnak legalább egy versét. Ennek tényleg örültem.
