Apád egy bűnöző, amikor lekevert egyet? Ez egy csúnyán szexista kijelentés? Miért nem anyád kevert le? Vagy a bátyádnak a nővéred? Nem mérném egy pofon súlyát családon belül és azon kívül, kapcsolatban és azon kívül. Az egyéjszakás kaland pofonja azért mégis csak könnyebb, mint egy húszéves, kelkáposzta szagú házasságban kapott füles. Vagy fordítva. Az erőszak az erőszak, mindig, mindenhol és egyformán fel kell lépni ellene.

Ha számít az egyszerű ember véleménye, anyám nevelgető fülesei nem minősülnek erőszaknak. Nem csak azért, mert nem kaptam belőle, hanem mert ha kaptam volna, elfogadtam volna. Azért ha utcán pofán vernek, az más. A feleségemmel nem verjük egymást, még csak pikáns játékok sincsenek a szürke és a lila ötven árnyalatát hagyva a másikon. Nem akarok cinikus lenni, a családon belüli erőszak döbbenetes, irtandó és üldözendő. Hogy a büntetőjog eszközeivel, azaz egy tényállás kreálásával... Önmagában ez biztos szegényes, ha ettől viszont a többi eszköz hatékonyabb, ám legyen!

Ami viszont elgondolkodtatott, hogy vajon a Fidesz miért fordult meg ilyen hirtelen? Elsőre jött a szokásos reakció, izomból lesöpörjük, kellőképpen vállalhatatlan vezérszónok mögé felsorakozunk, és kész. Kétharmad és kuss. Viszont nagyon gyorsan megbomlottak a sorok, először csak elhatárolódás, után viszont teljes hátraarc. Miért? Egy hülye mondattal, amin kellőképpen felháborodtak az emberek, eddig még nem győzték meg a Fideszt.

A felháborodás nem volt elemi, ennél sokkal durvábbat is túléltek, elég csak a baltásra gondolni ebben a hónapban.  Nyilván a kérdés sem túl fontos a Fidesznek, és fontos, hogy nem a vezér döntött, tehát vissza lehetett vonulni. De ennyi? Miért most, és miért nem máskor? Vagy a női lobbi ilyen erős? De akkor miért utána, miért nem előtte? Érthetetlen.