Az index.hu cikke rámutat az ország valós problémáira. Míg a politikai rágógumizás odatapasztotta mindenki szeme elé az uniós alap befagyasztásának gondolatát, lám a kormány elbaltázta vs. nem fontos, csak adminisztratív dolog, addig elsikkad a valós probléma: nem tudunk élni (részben) a hivatalok töketlenkedés miatt az uniós forrásokkal. A dolognak mintha nem lenne felelőse, mintha nem is lenne igazából érdeklődés az óriási veszteségek iránt, mintha az egész valami megszokott mindennapiság lenne a magyar ugaron. Lehet, hogy az is, de akkor ezzel szembe kell nézni. A közigazgatás nem akkor drága, ha sokat költünk rá, hanem ha nem/rosszul működik. Ezek az alapvető zavarok a kormányzó képtelenséget jelentik. Ez egyértelmű volt a Gyurcsány-kormány idejében, az őszödi beszédet (nem csináltunk semmit) pár évvel később is igaz volt, addig az Orbán-kormány a cselekvő, erős centrum képzetét kelti. Látványos újrafestések vannak (alkotmányozástól az oktatásügyön át a minisztériumi struktúrákon át), folyamatos gazdasági irányváltások, azonban a közigazgatás velünk élő zavarait képtelenek felszámolni. Egyetértek az önkormányzati rendszer átalakítási kényszerével, még ha a módjával nem is, de vajon jobb-e helyen van annál az államnál, amelyik képtelen saját magát megszervezni? Mit fog kezdeni kórházakkal, iskolákkal, hivatalokkal, ha a már nála lévők menedzselésére is képtelen?
Nyilván lehet legyinteni erre, hogy mindig így volt és így lészen, megy itten a fingfűrészelés, aztán ragaszgatás rendesen. Pedig ennél lényegesen többet mutat. Az ország igazi működési zavarait. A közbeszéd régóta csak a felszínen mozog, mert a politika mozgatja. A politikán kívüli közbeszéd az szinte alig létezik, és ennek a felemás hatásairól már volt itt is rövid merengés. Nekem is van egy álmom: egy olyan országról, ahol következménye van annak, ha egy hivatal folyamatosan nem működik. Ahol a politika és a sajtó nem nyugszik a probléma megoldásáig, mert olyan versenyhelyzetben van, hogy nem nyugodhat. Mert a választók, az olvasók, az emberek, a nép, vagyis én, te, mi, ti, ők nem hagyjuk. Nem vesszük teljes természetességgel tudomásul, hogy a hivatalok dagonyáznak egy kafkai látomásban, adminisztratív, szövevényes és kusza folyosókat alakítanak ki az akták között, ahol képtelen egyenes és világosan válaszolni, szolgáltatni, elismerni, ha hibáztak, felelősséget vállalni, stb. Meg lehet ruházni a bankokat, a multikat és a közérteket, de ezek az elmúlt évtizedekben sokat fejlődtek, és mindig ott a választás lehetősége, de az állami hivatalok monopol helyzetben vannak. Országot lehet cserélni, de ezt már hallottuk (el lehet menni). A kormányzásnak operatív feladatokkal kell foglalkoznia, és a közművek államosítása előtt rászolgálnia arra a bizalomra, amire építkezve elhisszük, hogy jobb a magyar állam, mint egy multi.
