Mennyire fontos vagy nem fontos a politika? A közügyeink fontosak, és ennek jelentős része a politikán keresztül valósul meg, ha van valahol politikai túlhatalom az én ízlésem szerint, az pont itt. Szeretnék minél több olyan közügyet, ami nem politika és főleg nem pártpolitika.
A pártpolitika által átitatott közügyek viszont elementáris erővel hatolnak be mindennapjainkba. Egyrészt mint újraelosztási funkció, másrészt mint szabályozó hatalom. Ebben a két funkciójában agyonnyom a politika minket.
Megkockáztatom, hogy volt olyan időszak az életemben, amikor a családom lényegesen kevesebb összeget emésztett fel a jövedelmemből, mint a társadalom. Azaz a politika úgy döntött, hogy nekem többet kell a társadalmi közös kalapba raknom, mint amennyit a családi kalapba rakok. A családtól és a társadalomtól kapott szolgáltatásokat nem igazán tudom számszerűsíteni, az viszont nyilvánvaló, hogy inkább a családommal, mint a társadalommal vagyok szolidáris. Ilyen mértékű elvonásnál elkerülhetetlen az államtól való viszolygás. (A családi példánál maradva: a családommal olyan mértékben tudok azonosulni, hogy a gyerekeimre, a szüleimre költött pénzt nem tudom elvonásként értelmezni. A saját hajlandóságom meghaladja az ő igényeiket. A társadalom esetében ez pont fordítva van.) Innentől kezdve pedig a politika, pártpolitika nem kikerülhető: nagymértékben vesz el tőlem és ezeket osztja szét. Nem mindegy, hogy mire és mennyit vesz el, és nagyon nem mindegy, hogy mire és mennyit oszt szét.
Az állam, de sokszor az önkormányzat szabályozási funkciója pedig extrém méreteket öltött az elmúlt évtizedekben. Ma a barátságon kívül nincs olyan emberi kapcsolatunk, ami ne lenne a jog által szabályozott. A szabványok és előírások minden tárgyat standardizálnak, keretek közé szorítanak. Nem tudsz úgy senkihez szólni, egy tárgyat megmozdítani, kialakítani, vállalkozni, gondolkodni, hogy arról a jognak ne lenne véleménye. Beleszól, hogyan beszélhetsz a gyerekeddel, hogyan kell gondoskodnod a szüleidről, a saját telkeden, a saját házadon, a saját pénzedből hova és milyen ablakot rakhatsz, mit és mennyiért tankolhatsz, mivel, hogyan és mennyiért fűtheted a lakásod, hogy likőrnek mennyi lehet az alkohol tartalma, hogy kiléphetsz-e a járdára bukósisak nélkül és a többi. Ilyen mértékű szabályozási expanziónál pedig nem mindegy, hogy mit és hogyan szabályoznak.
Mindezek alapján tehát azt mondom, hogy nem csoda, ha az emberek a politikától várnak mindent. Állambácsi, paternalizmus és messiásvárás. A politika ezért sok esetben hit kérdés - annak megfelelő lövészárkokkal. Vallásháborúban nem észérvek vannak.
(Vázlatos karc - nem elemzés.)
