„Mindig csak járdára festett, krétadarabkákkal. Rendkívüli képeket rajzolt így az utcákra krétával, aztán leült a képe mellé, és várta, hogy az emberek vessenek neki valamit. Egyebet nem is akart. Mégis a világ legszebb képeit csinálta így. Másnapra nyoma sem maradt, széttaposták a járókelők, elmosta az eső, vagy öntözték a járdát.”
Le Clézio/ A láz
