A fenti mondaton gondolkodom, ahogy azt nézem, hogy az előttem lévő szülő szemrebbenés nélkül letagad másfélévet a gyereke életkorából. Háromszáz forintos belépőjegyet "takarított meg". A gyermekéletkor bizonyos keretek között becsületkassza rendszer.
Jómódú szülők, de hát hazudnak. Háromszáz forintért. Mások egyszerűen csak belógnak. Ugyan ki van írva, hogy ott a kassza, be kell menni fizetni, nagyvonalúan úgy csinálni, mintha nem tudna olvasni. Vajon ugyanilyen könnyedséggel emelne egy kiflit a boltból?
Ismerek olyanokat, akik évek óta "bizonytalan származású" BKV bérlettel közlekednek. Havi pár ezer forintot spórolnak rajta. Ennyiért már vajon megéri? És kérdezem: a másik táskájából is ekkora lelki nyugalommal emelni ki háromezer forintot?
Hány helyen árulnak bizonytalan eredetű, kamionról leesett, csomagolás hibás (ugye ismerős?) terméket, és tömegek vásárolnak. Ha én is tudom, akkor ők is tudják. De hát mégsem ők loptak. Vajon megvennék-e ugyanilyen könnyedséggel az én pénztárcámat is, ha nem ők lopták el?
És vajon hol van a határ?
