Tapintható a reménytelenség és cinizmus. Orbánból Gyurcsány csinált kiskirályt, ő pedig él a lehetőséggel. Kihívója, potenciális ellenjelöltje nincs - pedig hasonló királycsináló lehetne ezzel a teljesítménnyel.
A demokrácia legerőteljesebb empirikus kritikája (cáfolata?), hogy Magyarország legfelelősségteljesebb kormányzása a politikailag legfelelőtlenebb miniszterelnök alatt zajlott. Bajnainál nyilvánvaló volt, hogy nem kell ráhajtania a következő választásra. Minden tiszteletem ellenére azonban van valami aggasztó, mintha a mostani előrelépése időben nagyon egybeesne azzal a gyurcsányi felismeréssel, hogy ő nem lesz megint miniszterelnök belátható időn belül.
Értem én, hogy a politikai választás nem alacarte, hanem menü, de azért van, amikor inkább nem eszem, minthogy bármit is rendeljek. Mócsingos habcsók vs. avas mogyoró disznóbélben...
