Amikor azt mondtam, hogy a Kádár-rendszer él, akkor valami olyasmire céloztam, hogy egy piaci hiányosságot (normális működés része - akár) azonnal állami beavatkozással akarunk orvosolni. Baj van, jöjjön az állam, a jó atya (paternalizmustól a cár atyuskáig) és oldja meg, pátyolgasson, ringass. Nyilván ebben nem kevés karteziánus dölyf is van: mi jobban tudjuk, mint a természet - és erre a gondolatvilágra nem kis mértékben épít szocialista gazdaság eszmeköre. A piac része a válság, a piac ezzel együtt még a legjobb megoldás - valahogy a demokráciával kapcsolatban is így vagyunk: nem jó, de jobb nincs nála. Az ilyen problémákat tehát nem kell megoldani a rendszer lecserélésével, hanem fel kell készülni rá, dolgozni kell rajta, kezelni, túlélni, aztán minden mehet tovább. (Nem csekély bölcsességről tanúskodik egy közeli ismerősöm megjegyzése, mely szerint nem biztos, hogy a válság után visszatér a korábbi világ - éppen a válság előtti élet volt "paranormális" és most tér vissza a normális mederbe. Innen nézve kérdéses, hogy mi is a válság, és ez az-e.)
A megszólalás oka pedig az állami szereplő mobilpiacon való megjelenésének a híre. Erről itt már mindent elmondtak. Ha az emberek elfáradnak a gyaloglás végén, mert az a fránya gravitáció csak húzza-vonja őket, akkor nem az a megoldás, hogy monopolizálom a gravitációt.
Csak szólok: ezt nem ötletnek szántam, vicc volt.
