Twitteri tömörségben: hétvégén - jelentős lemaradással - megnéztem a Szemekbe zárt titkokat. Remek film! Ilyen férfiakat, ilyen nőket akarok látni - ha meg kéne ragadnom a belső és külső sugárzás különbségét, akkor ezek mellé állítanám bármelyik tucat amerikai sztárt. (Egy unalmas sztorit is képes lett volna elvinni, de lehet, hogy csak én voltam régen moziban.)
A krimi ellenére ez legkevésbé a gyilkosságról szól: sem az áldozatról, sem a gyilkosról nem tudunk meg sokat. Még az életben maradó vesztes férj is csak mellékszál: ez a vizsgálók apropóján keresztül a szerelemről szól. Az igazi szenvedélyről. Bár nagyon közel került a Márai-féle (Gyertyák csonkig égnek) szinte giccsig, talán nem lépi át a határvonalat. Ha igen, akkor is ilyen giccset akarok!
A szenvedély nem változik, minden más cserélhető. Halló, Spermabank.
