Orbán Viktor szerénységre és alázatra buzdított. Zsenialitását jellemzi, hogy felismerte, tudta, zsigereiben érezte, hogy mire lesz/lenne/lett volna szüksége. Okos ember más hibájából tanul, mondják. A félig okosnak illik legalább a sajátjából. A buta nyilván semmiből sem. De a hibából tanulás könnyű terep: tanulási kényszer van. Hibáztunk, és holnap nem akarunk hibázni.
A sikerből tanulás viszont nehéz, mert könnyű volna azt hinni, hogy zsenialitásunk, isteni kiválasztottságunk, elsörpő tudásunk, megszolgált éveink, felgyülemlett tapasztalatunk segített hozzá - nekünk ez járt. Nincs tanulási kényszer, sőt! Sütkérezni a fényben, és nem belegondolni, hogy másképp is történhetett volna. Kellő szerénység és alázat tehát nem jelent mást, mint a kegyelmi állapotban is azon fáradozni, hogy nehezen észrevehető hibáinkat kijavítsuk, erényeinket fényesítsük.
