„A mai fiatal lányok előrelátóbbak és racionálisabbak voltak. Elsősorban az iskolai teljesítményükkel foglakoztak, és mindenekelőtt tisztességes karriert akartak maguknak biztosítani. Jártak ugyan fiúkkal, de ez inkább időtöltés, afféle szórakozás volt a számukra, és a szexuális élvezet ugyanolyan mértékben volt benne jelen, mint a narcisztikus kielégülés. Következésképpen később egy észházasság mellett döntöttek, amely a társadalmi helyzet, a karrierlehetőség és az ízlés összehangolásán alapult. Természetesen így elvágták magukat a boldogság bármiféle lehetőségétől – mert a boldogság hevesen összeolvadó és regresszív állapotok változásával jár, ezért összeegyeztethetetlen az ész gyakorlatias használatával – de legalább azt remélhették, hogy megmenekülnek azoktól az érzelmi és erkölcsi gyötrelmektől, amelyek úgy megkínozták elődeiket. Ez a remény hamar kihunyt, az érzelmi gyötrelmek eltűnése szabad teret nyitott az unalomnak, az ürességérzésnek és az öregségre és a halálra való szorongó vágyakozásnak.”
Michel Houellebecq / Elemi részecskék
