Neil Gaiman kommersz mesélő. Tudtam, ezért különösebben nem volt csalódás - főleg a Sandman után - hogy a képregény hősök világával azonos mélységű regényt írt az amerikai istenekről. Esendő, mindennapi figurák (ha már képregény: akkor a szintén legendás Watchmen ezt az alapötletet eljátszotta szuperhősökkel), egy nem igazán vicces, nem igazán izgalmas, nem igazán fordulatos regényben.
Árnyék vagy Szerda úr már önmagában is képregény hős. Nagydarab szótlan Árnyék a Szerda fedőnév alatt futó Odinnal végigturnézza Amerikát a faék egyszerűséggel felépített történetben. A nagy csata mellett futnak az egyéni párbajok (ugye ismerős? azért a Csillagok háborúját mindenki látta, nem?), egyre fokozódó dobpergés, a széttartó szálak fokozatos közeledés, egyre több puzzle darab találja meg a helyét, és - vigyázz, meglepetés! - a jók nyernek, kis levezetés, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Talán tizenévesen még beleszerelmesedek Árnyék szótlan és esendő figurájába, talán még elgondolkodom, hogy ha az istenek erejét a hit táplálja, akkor tényleg milyen esendőek lennének manapság, meg hogy Odin helyett az internetben hiszünk, és platóni barlanghasonlat mélységét fedeztem volna fel a való világ díszletei mögé belépő istenekben, de így minden elcsépelt, csapongó, széttartó, és leginkább kiszámítható.
Színes, szagos képregény világ, amerikai díszletben. Az utcasarkon úgy találkozunk Lokival, mint ha a háttérben Batman tűnne fel, és egy skót koboldból kedvesen mosolygó bácsi lesz, aki telente egy gyereklányt meggyilkol. Papírmasé világ, filmes történettel. Egy-egy erősebb jelenet (ha a Garpban már nem lett volna, akkor talán a legjobb barátot kocsiban leszopó feleség meghal karambol közben klisé ütött volna, de Lakeside élete is erős, már-már Twin Peakset idézi (vagy még tovább a Kék bársonyig?), sőt nekem még krisztusi megfeszítés, fejjel lefelé az életfán is tetszett), közepesen pörgő történet, de a végén belefullad az unalomba, és már vártam, hogy mikor lesz meg a csata, buknak el az istenek, derül fény a helyi gyilkosságra és fejezzük be végre.
Gaiman most egy darabig büntetésben lesz, mert a Sandmanben megvolt a lehetőség, de könyv csak ugyanazon a felszínen karistolt végig.
