Megint sokat gondolok arra, hogy mi lehet Orbán víziója. Valamiért akarok hinni abban, hogy a szimpla harácsolás mögött van valamilyen gondolat, és abban már hiszek is, hogy intelligens ember, tehát félig-meddig racionális döntéseket hoz.
Nemzetállam és termelés
El tudtam fogadni, hogy preferencia listáján a vas és acél országa előrébb van, mint egy pénzügyi központ. És ha nem is mindig vas meg acél, de legalábbis a termelés van legelöl (a kukoricától a generikus gyógyszerekig, bár érezhetően az elsőt jobban érti és jobban szereti). Termelés az, aminek végén valami kézzel fogható lesz. Ami kilóra vagy centire mérhető. Kivéve a futball, mert az szent és sérthetetlen, az az istenek játéka, ott lazítani kell ezen a szigorúságon. De minden másban rendnek kell lenni. A bölcsész csak úgy van, fasznak ennyi filozófus, a tőzsde az szerencsejáték, és ez az egész pénzügyi élet nagyon zavarosnak tűnik. A kenyér az kenyér, és ugye a krumplileves. És hisz a nemzetállamban, ami nem hogy nem halott, de kifejezetten most támad fel (akár meghalt, akár nem). A válság csak megmutatta egy-egy multinacionális vállalkozás hovatartozását: németek német bankokat, vállalatokat mentettek, a franciák meg franciákat. Az amerikaiak is ritkán emelnek szót versenykorlátozó intézkedések ellen, ha az éppen nem az ő befektetéseiket sújtja. De Orbán nem csak a nemzetállamban, hanem a nagyon erős államban hisz, a piacot úri huncutságnak tartja, jobb az, ha az állam tervez, dönt és végrehajt - és elnézve a "multik" önfeledt ficánkolását a szabályozatlanságban, van is benne némi igazság. A nagyon erős állam mindent szabályoz, mindenhonnan elvon és újraoszt, és újabban már egyre nagyobb mértékben vállalkozik is. (Mielőtt nagyon hallelujáznánk a mostani bejelentések miatt, azért elég sok visszakacsintás van az egyszintű bankrendszer felé, az MNB állampapírokkal, közvetlenül az állampolgároktól forrásokat gyűjt, amit az általa meghatározott feltételek szerint - a kereskedelmi bankok igénybevételével - hitelként kioszt a vállalkozásoknak. Innen ugyan még jó pár lépés, de gondolatilag nincs messze: minek egyáltalán a bankrendszer? Majd én gyűjtöm a betétet, adom a hitelt. Lehet, hogy reaktiválni kéne Fekete Jánost, hogy így utólag, legyen olyan teljesítménye a rendszerváltás után is, amire anno megkapta - kézfogás nélkül - az állami kitüntetést?!)
Központi szabályozás
Kelet-európai cinizmussal sem a kapitalizmusban, sem a demokráciában nem hisz. Mindkettőben létezik az intézményrendszere, csak nem működik. Ebben ismét sok igazság van, főleg mert én is kelet-európai cinikus vagyok. Feltőkésített pártok és piaci szereplők rakétahajtóművekkel a hátukra szerelten mutatnak a startvonalra a féllábú sántának, hogy gyere, tiszta és egészséges verseny lesz, mindketten ugyanonnan indulunk és mindkettőnknek 100 métert kell megtenni. Győzzön a jobbik! A berögzült politikai pártok és tőkeerős piaci szereplők könnyedén gázolnak át a hozzájuk képest amatőr szereplőkön: ezek a szabályok mindig is az erősnek kedveznek. (Orbán a választási rendszer korrekciójával ezt tovább erősíti: kicsik ne is nőhessenek fel, és a győztes mindent visz. És ugye azt nem gondoljuk, hogy Akárki Alpárnak ugyanannyi az esélye választást nyerni, mint neki. Jogilag persze, de hát ha őt nem kedvelik az emberek, nem hisznek neki, nincs jó programja, akkor ugye nem lehet nyerni, és közben cinikusan megrántjuk a vállunk - de hogy esetleg pénze, infrastruktúrája, klientúrája, stb. nincsen, és ezért képtelenség nyerni, már nem erőltetjük.) És azt is értem, hogy a magába vetett hite és önimádata miatt a politikát akarja magának, és erős politikát akar. Ez most erős államot jelent: világossá teszi, hogy a központi kormányzás áll mindenek felett (elestek az önkormányzatok, az alkotmánybíróság súlytalan lett, a bíróságok kormányközelibbek, felszámolják az autonóm intézményeket, minden a kormány alatt csoportosult - az országgyűlés már korábban is kormányirányítás alatt volt. Semmilyen fék és ellensúly nem szükségeltetik - a jó kormányzás akadályozása szabotázs.)
A politika mindenek felett
De ezen is túlmegy: világosan lépésről lépésre jelöli ki a gazdaság, a kultúra, a tudomány helyét is. Mind-mind a politika, ezen keresztül a kormány, ezen keresztül saját maga alá seperve. A kormány ma törvényekkel (legyen az szabályozás vagy adó) bármikor és bármilyen mértékben képes vállalkozásokat helyzetbe hozni vagy ellehetetleníteni. Ha kell, akkor visszavásárol közszolgáltatókat (lásd E-on, lásd Mol-csomag), ha kell törvényekkel szünteti meg a tevékenységüket és csinál belőle állami monopóliumot (lásd nyugdíjak, lásd trafik-mutyi), ha kell adóval, ukázzal áttereli magához az embereket (lásd a tegnapi csomag állampapírra vonatkozó kivétel szabályait és az állami mobilszolgáltató gondolata mögött is ez volt) vagy alapvetően szól bele a tevékenységükbe (lásd a szektorális adók, különadók vagy bármi). És nagyon sok mindennel egyet lehet érteni, mármint hogy változtassunk rajta. De Orbán folyamatos forradalmat akar, amiben nem érünk rá tökölődni, ő cselekedni akar - ő a legény a gáton, akár van árvíz, akár nincs. Azt mondod Pista, hogy kell neked ez az épület, mert a befektető nem azt csinálja, amit mi szeretnénk? Hát nyújtsd be, csinálok én neked törvényt! Ravaszkodnak a bankok, itthon és nemzetközileg, hogy részleges államcsőd, ha az önkormányzati hiteleket - amit a politikai központosítás jegyében magamhoz vontam - nem akar teljes egészében visszafizetni? Akkor majd kivetek rá egy adót, és azt beszedve már az egészet vissza fogom fizetni. Szórakoznak velem a közszolgáltatók, hogy fejlesztenek, befektetnek, szolgáltatnak - nem értem, túl sok érv van pro és kontra - majd rezsit csökkentünk és meglátjuk. Nem jöttek az adóbevételek a tranzakciókból? Látjátok felei, idevezet a sok számolgatás és tervezgetés, mindig sírnak, hogy nem tudják kifizetni, de a végén úgyis kifizetik: emeljük meg a kulcsot, oszt' jónapot!
A kultúra és a tudomány szintén ezen az úton jár, csak önálló erőterek - a jelentős állami függés miatt - eddig sem tudtak igazán kialakulni. A filmgyártás, a színházvezetők kinevezése, az MTA elnöke vagy a rektorok: ezek mindig részben vagy egészben politikai kérdések voltak. Ma viszont már minden politikai kérdés.És a jó vezető meghallja a nép szavát, meghallja a saját hűbéresei siralmait és azonnal cselekszik. Nem gondolkodik, nem lamentál, hanem dönt és végrehajt. És ki ne acsarkodna a másik önálló erőterére? Könnyedén összefognak és letaposnak másokat, főleg ha utána az ő javait egymás között fel lehet osztani - de a végén úgy látszik csak egy maradhat.
És ha téved?
Ha létrejön a jó királyság, ahol a gondolkodó és tervező ember előrelátása korrigálja a piac összes hiányosságát, ahol mindennek végre van egy felelőse, nincs egymásra mutogatás, nincs tesze-toszaság, és megvalósul a nemzeti összefogás határon innen és túl, akkor eljön az, amire vártunk. Amiért érdemes volt rendszert váltani. Márciusi ifjúként forradalmat kirobbantani. De mi van, ha Orbán Viktor téved? Ha nem lángoszlop, ha nem zseni, ha nem korszakos államférfi? És mi van, ha egyszer egy választást elveszít? És mi van, ha Gyurcsány Ferenc ül be ebbe a hatalomba és a korona majd az ő zsebében lesz?
