Kollárnak nem ártana egy sajtós, persze lehet, hogy most már minek.
Erőss Zsolt márka volt, húzónév, vele kaptak médiafigyelmet, és ezen keresztül gondolom szponzori pénzeket. Aki elmegy kurvának, az ne csodálkozzon, ha megbasszák - már bocsánat, de most azon nyavalyogni, hogy mindenkinek a fotelből és félig mászott Gellért-hegyről van véleménye az eseményekről, amikor éveken keresztül ebből a figyelemből éltek, nem elegáns. Hegymászótársakat is, talán még Mécs Lászlót is, savazzák, mint hozzá nem értőt?! Korrekt viszont, hogy Kollár nyilatkozott, őszintén és kimerítően, csak néha a látásmód meredek, amiről pár szóban.
És akkor én a fotelhuszár is megszólalok, mert arról, amit mondanak igenis lehet véleményem. Én a spanyol hegymászó véleményét is meghallgatom, meg Kollár véleményét is, és ebből az jön le, hogy inkább a spanyolnak van igaza. Tiszta hegymászás híve, de ez inkább lenézés - és hova tegyük Erőss Mt. Everest mászását?! Őszintébb és tökösebb dolog ezt bevállalni, ahogy a Nanga Parbatot titokban, hogy nincs pénzünk. Nem vagyunk mi gazdag embereket, de így is meg tudjuk csinálni, ezért maximális tisztelet jár. De kioktatni és operettmászónak minősíteni a másikat, majd azt mondani, hogy a végén már fizettünk volna a serpákért, meg a kötelekért, csak az árban nem tudtunk megegyezni (kedves öregúr, megélhetési serpa, pfúj!), és erre ők visszafordulnak, pedig megegyeztünk... Ha tisztán mászunk, megélhetési serpa és operetthegymászók nélkül, akkor tessék menni nélkülük és nem arra panaszkodni, hogy ők nem segítettek - nekik ott sem kellett volna lenni. De most komolyan? A Soriát kell számon kérni, hogy nem cseszegette a serpákat?! Azokat a serpákat, akikről mélységes lenézéssel nyilatkozik. Nincs meg a tudásuk? Elfogy a bátorságuk? Mintha a serpának csak döntés vagy pénz kérdés lenne, hogy felmegy-e a másikért - akkor most ennyivel többet tudnak, csak az a kérges szívük? Kiss nyolcezernél visszament.
Mécs László nyilatkozata végképp azt az érzést erősítette bennem, hogy bizony Kiss esetében a tapasztalatlanság lehetett a fő ok. Erősebb volt, mint Erőss, de még soha nem járt 5000 méter felett, nem tudta, hogy mi fog történni. Ahogy az ember furcsán, csodálkozva, helyenként megbotránkozva hallgatta, hogy 8000 méter felett nem fordulunk vissza a másikért, mindenki magáért küzd, ha tud - mert ez egy alapszabály, ez a feltétele annak, hogy életben maradj. Elfogadtuk a magyarázatot akkor is, ha ez kegyetlenül is hangzott, amikor emberek tűntek el, haltak meg Erőss mellett. Most viszont Kollár azt mondja, hogy Kiss bajtársiasságból mutatott példát, és ebbe belehalt. Hogyan is?! Ez nem inkább amatőrség, azaz az ő esetében tapasztalatlanság? Hogy amit meg tudott csinálni ötezer alatt azt már nem tudja nyolcezren? Elfogadtuk Erőss esetében, hogy ez a profizmus - itt nincs olyan, hogy segítőkészség. Akkor ez mi Kissnél? És ha Kissnél ez bajtársiasság, akkor mi volt korábban Erőssnél, amikor ő nem fordult vissza? Kollár olyan sokszor elmondja, hogy Kiss beválogatása mennyire megalapozott és tökéletes döntés volt. Túl sokszor hangsúlyozza. Ezek csak fotelkérdések, nem értek hozzá, mégis felmerült bennem.
Ettől független azt gondolom, hogy páratlan, amit csináltak - tudták, vállalták, nem akarták, de megtörtént. Benne volt a pakliban, most kihúzták.
Méltósággal hallgatni.
