Nem pusztán az a gond ezzel, hogy bankoknak nagyon fájt a 260 mrd mínusz. A nehéz felfogásúak számára ilyenkor teljes a káröröm, azt nyilván nem fogja tudni felérni ésszel, hogy ezt a pénz most simán kiszivattyúzták a hitelezhető állományból. Hitel nélkül pedig nagyon nehéz egy tőkehiányos gazdaságot pörgetni - Magyarország ilyen, Széchenyi óta biztosan. Azon is nyilván lehetne egy-két kört futni erkölcsi oldalról, hogy vajon milyen érdekek miatt avatkozott be a kormány: azok túlnyomó többsége, aki végtörleszteni tudott, azok közé tartozik, akiket ma jómódúaknak hívunk. Fájt nyilván nekik a forint árfolyam gyengülése, de nem kibírhatatlanul. Most meg lettek segítve, míg az a valóban nyomorult réteg, akiknek nem pusztán fáj, hanem ellehetetleníti várhatja az újabb segélycsomagot. Számomra attól kemény, hogy meddig tartható fenn a piaci bizalom ott, ahol a magánviszonyokban ennyire önkényesen a kormány (politika) bármikor belenyúlhat. Vajon kölcsönadok-e ott, ahol utólag megmondják mit és mennyiért kell visszaadni?
És a piacon a bizalom minden.
Ehhez képest a forint árfolyam rejtély.
