Puchner. Ma már rég túlmutat a kastélyszállodán, nem pusztán wellness- és udvarház, hanem élménypark is kinőtte magát. Bikal azóta van a "városiak" térképén, mióta ez a komplexum létezik. Nem ismerem azt az üzleti modellt, ami alapján működik, mégis azt látom, hogy a tizenkettő egy tucat faluban lett egy szállodahotel. Érdemes rátekinteni a képekre, ahogy a helyi szövetkezet központja (traktor, gumicsizma és sár - ez az első három asszociációm) ismét visszakap némi fényt, és szálloda lesz. Ennek mérete és nagysága erősen behatárolt, de leginkább a fizetőképes kereslet. Jó időben és ütemérzékkel nyit a medencés relaxáció irányába, aztán növeli a férőhely számát (istállóból udvarház), majd középkori falu, élménypark, ma már szinte palota is. Egyre inkább fröccsöntött valóságot látunk, műanyag belsőre agyagot kennek, így lesz a vályogház, a középkori városban minden festett, minden "gagyi". Legalábbis ha a skanzen felől nézzük. De ez a disneylandes szórakoztatás, az amerikai út, az álmodott középkor, légkondicionált éttermekkel, ürülékszag és nincstelenek nélkül. Mert igény bizony erre van. (Csak mihez tartásként: a Parfüm is leegyszerűsítés, de sokkal közelebb van a valósághoz, mint a jóságos Mátyás király, de egy palotajátékot csak az utóbbira lehet építeni.) Nyilván nem konzerválni, rekonstruálni, elgondolkodtatni akar - megvalósít egy mesekönyvet. Egyszerű és világos üzenete van: szórakoztatni. És látszik, erre van igény, ez sikeres.
A felhasználói élményt tehát leginkább saját korlátaink képesek behatárolni. Las Vegasban nem gondoljuk azt, hogy a kerekasztal ezeréves világa ébred fel félkarú rablók és pókerasztalok között, amikor a Camelotban foglalunk szállást. Ezen tehát lépjünk túl. Innentől viszont érthető, hogy miért megy töretlen lendülettel a szálláshely. Igyekvés és dédelgetést érezni minden mozzanatában. Meri vállalni a hibáit, leginkább azért, hogy holnapra ezeket megoldhassa. Olyan talán triviálisnak tűnő apróságokkal tud folyamatosan szolgálni, mint hogy az emberek, aki körülöttünk tüsténkednek, köszönnek minden napszakban, lesik az ember kívánságát, nem kicsinyeskednek, nincs a szabályoktól való remegés. (Egy nemzetközi szállodaláncban kevés önállóságot kap valaki a recepción, talán még a mosolyának a görbülete is előre meghatározott. Itt mintha kiadták volna, hogy a vendég érdekében mindent szabad: dönthet, szolgáltathat, megoldhat.) Nem tolakodó, de mégis folyamatos jelenlét. Hogy lesik a kívánságom. A hely, ha meglehetősen vegyes, de erős vízióval rendelkezik: mindenből egy kicsit, ami kell a vendégnek, ezért nagyon nem is kell kimozdulni a pár napos pihenés alatt. Az átlagos wellness részt (medence, szaunák, jacuzzik), megtoldották egy marokkói résszel, ami főleg külcsín, de mégis valamivel az átlag fölé emeli. Az élménypark egy-két napra mindenképpen leköti a vendégeket, de főleg a gyermekes családokat. Romantikus és emelkedett a szálloda rész, gyertyafényes vacsora szmokingban. Nem volna ildomos számon kérni olyan minőségi hibákat, amelyek a négy csillag alapján talán, de az árszínvonalra tekintettel semmiképpen sem várhatunk el.
Számomra árulkodó volt, ahogy a kritikát nyíltan vállalták. Egyszerű struktúrába rendezték: dicséret, megoldottuk, dolgozunk rajta. Ez utóbbiban olyanokat is feltüntetnek, ami lényegesen túlmutat az átláthatóság (pincérek viselkedése - vajon itt mi lehet folyamatban?) követelményén. Ezzel valóban bátorítanak, valóban fejlődni és javulni akarnak. És ezt teszik töretlen lendülettel.
Ma Bikal egy létező és életképes falu. A Puchner a legnagyobb munkáltató valószínűleg a környéken, főleg nyári időszakban, folyamatosan vonzza a vendégeket, nem ül a babérjain, hanem halad előre, terjeszkedik, él. Csak így tovább!
