Az internetnek megvan az a kellemes tulajdonsága, hogy én határolom be a világomat. Míg a való életben nehézkesebb ez a válogatás, folyamatosan a "másik" korlátaiba ütközünk, addig a neten egy interaktív, sokszínű, de mégis nekünk tetsző univerzumot építhetünk ki. A szomszédomat nem tudom lecserélni, ahogy az adórendszert vagy az időjárást sem, azonban a neten csak bizonyos oldalakat látogatok. Ezek közül lesznek egyesek kedvencek, és így lesz saját világom, ami nyilván egy erős szubkultúra, mégis annak megnyugtató jeleivel, hogy van közösségem. Ki-kiszakadva ebből, rácsodálkozom, hogy a leglátogatottabb oldalak mennyire más tartalommal futnak, mint az én internetem.
És akkor az előbbi elitista megjegyzésre gyorsan rácáfolok, az első kedvenccel az általános hírportálommal. Igen, az index.hu. Régóta követem, még emlékszem a narancs-fekete logo váltásra, és bizony azóta megváltozott, de itt maradt. Én még worlukra nem mint lilafejjel politikai punktumokat kijelentő bloggerre, hanem mint "reklámkritikusra" emlékszem. (A fóum tevékenysége az már nekem is történelem.) Nem akarom visszasírni, de nyilván jobban tetszett a Velvet előtti időszak, de azon áttekerek és nem kattintok. Sok felszínes, semmilyen hír van, egy-egy újdonság örvendetes, a többi lehangoló a kattintás-optimalizált üzleti működésben: viszont itt maradt, mint általános portál. Innen indulok, ide érkezek, különösebb érzelmi kötődés nélkül, hozza a szürke alapot, amire a színeseket pakolgatom. Egyúttal a leginkább létező kapcsolatom a mainstream médiával - a többi sem periférikus, de inkább egy elitista gettó popularitás.
Poz: parlamenti közvetítés, kis- és nagyfilmek, a pina-fasz-biciklis hármasságon túli blog kiemelések, gyors hírek, on-line közvetítések.
Neg: nagyon bulvár, Velvet úgy ahogy van alármerülhetne, sajnos a TC is sokszor, HG minősíthetetlenül gyenge, de a hét grafikusa jó ötlet felszínes megvalósítása, szóval a mélység, az nagyon hiányzik.
