Nem olvastam Frei könyvet. Nem is igazán láttam a műsorait, egy-két riasztó példa (bérgyilkos, vagy a kedvencem a búváros - mindkettő még olyan tóta, aminél csak worluk volt jobb) pont elég ahhoz, hogy ez az ember totálisan hiteltelen legyen. Egyetlen szót sem vesztegetnék rá (minek foglalkozni egy olyan dokumentum újságíróval, akit rendszeresen hazugságon kapnak?), ha minap nem találkozom a metrón az új könyvének (A Bankár - csak itt, csak most, csak Önöknek teátrális szóhasználata már a cím is) a hirdetésével.
Álljon itt szó szerint:
"Milliárdos lesz ha Magyarország csődbe megy-- A lehetőség az most van. Egy hatalmas soha vissza nem térő esély, Scotty, - mondta a hang a telefonvonal túlsó végén.- Mert ha segítesz, Magyarország hamarosan összeomlik. Csak egy kicsit kell meglökni. Már eléggé inog, mi csak icipicit megpöccintenénk, és miközben omlik, miközben halálra keressük magunkat."
Scotty, André már önmagában is azokat a szánalmas próbálkozásokat ismétli, amelyek egy időben, talán még most is népszerűek: angol álnév alatt, mintha-nyugati elbeszéléseket kiadni. De hát Freinek sohasem az eredetiség volt a védjegye. A fenti idézet azonban az én ízlésem szerint még ebben is elég mélyre merült: megerősíteni a gonosz bankár fikcióját, olyannak megírni, hogy abban semmi meglepő ne legyen, hanem tökéletesen megfeleljen egy átlagember legprimitívebb elképzeléseinek. Gondolom, sikeres lesz. Frei titka valóban ebben van: a legközhelyesebb gondolatokat (téveszméket?) megismételni a bennfentes magabiztosságával. A nézőnek aha-élménye van, wazze' anya, látod ezt mondom neked, hogy ezek ilyen gecik, félelmetesek, így megy ez, és most ez a fazon is megerősíti, pedig ez aztán tudja, mi a dörgés.
Mit is érez a devizahiteles? Na ugye, a bankok abból élnek, hogy minket tönkretesznek. Nem érdekli, hogy a számok ezzel éppen ellentétesek, hogy itt az egy hajóban evezés megy, hogy a bankon kívül kutya nem adna pénzt ezeknek az embereknek, de még vállalatoknak sem. (Én kifejezetten örülök annak, hogy ha nagyon szegényes formában is, de azért a vállalati kötvény kibocsátás megindult. Reménykedem, hogy a hitelszűke mellett kicsit a bizalomról is szól. Itt lehet számolgatni: viszonylag átlátható, megbízható vállalatok is jelentős (betétkamat) felár mellett tudnak kötvényekre pénzt szerezni, és nem tolnak be milliárdokat az emberek. Ha olyan jól meg lehet ebből élni, akkor tessék hitelezni! Ugye, ugye - mintha az üléspont hatással lenne az álláspontra is. A többség ugyanazt a svájci kamatot szeretné a jelzáloghitelén, mint amennyiért a svájci jegybanknak adnak kölcsön, de saját maga még kétszer ennyiért sem hitelezné saját magát. De persze egyszerűbb azt mondani, hogy a szemetek!)
Akit az érdemi részek is érdekelnek, csak lábjegyzetként: ma jelentett az OTP és IMF tárgyalások kezdődnek. A többieknek pedig a fenti Frei szöszenet.
