A csattanás utáni csend - mi van, élek?

2011.08.14. 15:05 Nicholas Flood

Ha fel szeretném kelteni az érdeklődést Ballard Karambolja iránt, akkor azt mondanám, hogy undorító. Vagy perverz. Ez két olyan hívó szó, amire a nagyérdemű odafigyel. Korábban talán polgárpukkasztónak hívták volna. Személyesen nem sokat adott. Torz tükör? Sok ilyen tükröt láttam, azonban felértékeli a jelentőségét, hogy ezek jelentős részét időben megelőzi. (Az erőszaknak és a szexualitásnak ez a nyílt és torzult ábrázolása, lényegesen megelőzi mondjuk Ellist. Az más kérdés, hogy számomra Ellis több. Bonyolultabb tükör, finomabb és nyersebb egyszerre. De időben szintén előbb született, mint a Harcosok Klubja – adott lenne a filmes párhuzam is, a szövegben viszont szebb, letisztultabb prózát ad.) A Karambol nagyon közel van egy jó könyvhöz, de mégsem éri el: talán egy erős novella. Szuggesztív és lehengerlő, már-már magam is megkapónak érzem a csonkolt testet, én is meg akarom érinteni a hegeket, de azért mégsem ragad magával. Nem érzem olyan narratívának, amivel tudok (tudnék) azonosulni, de még csak addig sem jutok el, hogy átéljem ezt a szubkultúrát. Látom a szereplőket, valóságosnak látom, de nem érzem és értem őket. Ez a pici hiányzik.

 

 

Kultikus ikonok erőszakos közösülése (a fémes autóalkatrészek behatolnak a puha női testbe), újra és újra, innen és csak innen látva mindent és mindenkit (az emberiség két részre osztható: van, aki már karambolozott, és van, aki karambolozni fog), tárgyak. Az eretnekség nem abban van, hogy karambolos autó és roncsolt nő, hanem hogy minden csak test. Ebben az értelemben pedig Ballard egyáltalán nem perverz, hanem a trend szerves része. A karambol kibillenti azonban ezt a közhely, a trend, az átlag egyensúlyából, így megengedi nekünk, hogy másként lássunk mint előtte.
A Karambol szimbólumokkal és utalásokkal átitatott regény, az üzenetek kódolása és kicsomagolása mindenkinek egyedi módon. Még azt sem zárom ki, hogy valaki direktben, áthallások nélkül olvassa. Úgy elég gyomorforgató.

Miközben a fentieket leírom látni kell, hogy a könyvhöz ez nem visz közelebb. Nem erről szól, hanem talán a lázadásról, a kilépésről, a megkérdőjelezésről. Van tehát a tökéletes testű nők és férfiak világa (tévébemondóktól a filmszínészeken át egészen modellekig) és társadalmunk nem vesz tudomást az ezen kívüliről. Nem belerúg, nem eltapossa, nem kiemeli, egyszerűen nem látja vagy nem akarja látni. Illedelmesen elfordul – a politikailag korrekt beszéd mellékhatása. Ballard pedig mutat egy világnézetet, amiben a torzulás, az ütközések roncsaiból írott üzenetek a kizárólag fontosak. Egy hit, egy életforma, egy értékrend. Minden, ami fontos, az elmondható az autó és az emberi test összeütközéséből. Van-e a nőnél és autónál erőteljesebb szimbóluma a férfiak siker világának? És létezik-e nagyobb lázadás, mint ezt a kettőt összezúzva látni? Lehet-e ennél nagyobb kérdőjel? És egy pillanatra elrévedünk, miért is lenne betegebb a torz nőt és torz autót az értékrend középpontjába emelni, mint a szép nőt és a szép autót?

Szólj hozzá!

Címkék: könyvespolc értékelés:b

A bejegyzés trackback címe:

https://apamsecret.blog.hu/api/trackback/id/tr593148719

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása