Coupland X-generációja a frusztrált középszer ikonikus regénye. Elsőre átsuhant rajtam. Elolvastam, és semmi. Sok-sok erős mondat, találó kép és emblematikus megfogalmazás. Ennyi. Alig maradt emlék. És szinte egy éven belül még egyszer nekifutottam. Vajon tényleg van X-generáció? Tényleg annak az „elbaszottság-érzését” fogalmazta meg? Ellen-yuppie kultúra? A csellengők? A sehova sem tartozók, a sehova sem betagozódók, az ellen fogyasztói kultúra? És vajon akkor egy másik kontinensen, ezen a kismagyarországon az Apám hitte, mi? Minden felszínessége ellenére nem ugyanazt írja le? Nem ugyanúgy magának érzi ez a generáció is azt, amit huszon-harminc éve egy másik magáénak érzett? Mindenki X-generáció.
Annyira magától értetődő ebben a regényben minden, hogy elsőre el is felejtettem. Nincs reveláció, hétköznapi történet, minden az enyém, minden én vagyok, és ez annyira találó, hogy azonnal elfelejtem. Mindenki ebben a valóságban él, akkor és ma egyaránt. Legalábbi az ellen-yuppie (ellen-hipster?) szubkultúrák mindenképp. A remények nélküli hippik: nincs alternatíva, nem hisznek egy másik világban, nem lázadnak semmi ellen, csak kivonulnak. A fogyasztói társadalmat csak úgy úszhatod meg, ha kizárod. Minden lázadásból képes terméket csinálni, minden tagadás kötődés hozzá. Nincs létjogosultsága a kommunáknak, csak a passzív jelenlétben. Nincs megváltás tudat, mint a hippinél – a fogyasztói társadalom frusztráló mindennapjaiból semmi nem következik semmi. A totális idegenség felismerése mellett nem hiszi, hogy lehet jobb. Történeteket tudunk mesélni két sör között.
Nem menekülsz, csak túlélsz.
