A záróakkord előtt még pár gondolat, hogy miért nem érdemes racionális döntést hozni magánnyugdíjpénztári kérdésben.
A racionális döntéselmélet legerőteljesebb kritikája, hogy a való életben információ hiányosan hozunk döntéseket. Márpedig ha túl sok feltételezéssel élünk, akkor hiába a kristálytiszta logika, mégis téves következtetésre juthatunk. A mostani kérdés (maradni vagy menni) klasszikus példája ennek.
Szabályozási kockázat
Mindkét oldalon bár eltérő mértékben de jelentős szabályozási kockázat van. Ez az állami nyugdíj esetében nyilvánvaló: milyen mértékű nyugdíjat és mi alapján fognak adni (variálhatnak a mértéken, a beszámítható éveken, a kedvezményeken, stb., de ide tartozik a későbbi indexálás, 13 havi nyugdíj megadása, visszavétele, stb.). De ugyanígy megjelenik a szabályozási kockázat, amikor a magánnyugdíj járulék kiszámítása kerül napirendre: ennek ugyanúgy van szabályozói kockázata. (Ráadásul ezek nőni fognak. A magánnyugdíj rendszer igazi kockázata nyilván nem a felhalmozási, hanem a kifizetési szakaszban jelenik meg. Ilyenkor vagy üzleti szereplőnek adják el a szolgáltatást (magyarán pl. egy biztosítótó a pénztár megvásárolja a felhalmozott tőkéért a nyugdíjat) vagy maga a pénztár szolgáltat (ez utóbbi meglehetősen kockázatos, itt látszik igazán miért is nem volt jó az üzleti tőkét formálisan kizárni a rendszerből). Ez utóbbinak a kockázata jelentősen nő, ha alacsony lesz a magánnyugdíj tagok száma.) Mindkét rendszert érintő szabályozói kockázat mondjuk a nyugdíjkorhatárral való játék, viszont ezek eltérőek. (Egy felhalmozási rendszerben ez elvileg növeli a nyugdíjunkat, míg egy felosztó-kirovóban ez kiszámíthatatlan.) Megint csak eltérő módon, de alapvetően befolyásolja mindkét rendszert, mondjuk a járulékok mértékének vagy akár a járulék fizetők körének a megváltoztatása, stb.
Gazdasági kockázat
Ugyancsak mindkét részt érintő kockázatról van szó, bár megint eltérő mértékben. Nyilván lehet múltbeli hozamok alapján találgatni arra vonatkozóan, hogy a pénztári befektetések milyen reálhozamokat fognak produkálni az elkövetkező években, és ezek alapvetően fogják eldönteni, hogy mekkora tőkével lehet a szolgáltatási időszaknak nekilendülni. Ha úgy tetszik a pénztártag a következő 30 év gazdasági kockázatát, és nyilván a saját pénztárja által hozott befektetési döntések kockázatát futja. Ezzel párhuzamosan az állami nyugdíj esetében majd a 30+ év múlva létező gazdasági helyzet kockázata jelenik meg. Ha szalad a szekér, sok munkavállaló van, nő a járulék fizetés mértéke, stb., akkor nyilván a nyugdíjkasszából is jobban futja (feltételezve, hogy valóban felosztó-kirovó rendszer lesz, ahol a kirótthoz igazítják a feloszthatót és nem fordítva, ahogy az elmúlt évtizedekben.)
Politikai kockázat
Bár a gazdasági, de főleg a szabályozói kockázat nagymértékben politikai kockázatból fakad, egyet hadd nevesítsek ettől eltérően. Felelőtlen lenne bármilyen esélyt is latolgatni a 2014-es választások kimenetelét illetően, viszont arra nagyobb összegben mernék fogadni, hogy a magánpénztárak államosítása bele fog kerülni a szoci retorikába. Akár úgy is, hogy valamilyen kárpótlás, ismételt visszalépés, kötelező belépés, stb. ígérete is elhangzik, és bár más a választási program, mint a kormányprogram, de... Nem tartom valószínűnek (ha elhangzik, ha nyernek, ha végrehajtják, túl sok ha), de abszurdnak tartottam volna azt is, ha valaki azzal riogat, hogy jön patásorbánviktor és elveszi a magánnyugdíjakat.
Az összehasonlítást arra tudjuk tenni, amit ma tudunk az állami rendszerről és amit feltételezünk a magánról. Amiben viszont nagyon nagy valószínűséggel biztosak lehetünk: 10 év múlva, 20 év múlva, 30 év múlva biztos, hogy nem ezek lesznek a feltételek. Nem tudunk persze valószínűbb eshetőséget mutatni, viszont a legvalószínűbb (azaz minden marad így) bekövetkezésének elenyészőek az esélyei.
Mindezek alapján én azt mondom, hogy azok döntések, amelyek pillanatnyi személyes érvek alapján születnek (pl. nem kívánok sorba állni), legalább annyira megalapozottak, mint akik kalkulátorok sokasága alapján áttöprengett hónapok után hoznak megfontoltnak tűnő döntést.
