A megírt történetek egy részében a valóságra ismerek. Itt ez nem a véletlen műve. Enélkül nem tudom olvasni, folyamatosan át- és átüt az eredeti. Van, amire másképp emlékszünk, van, amit máshogy írt meg, van, amit nem ismerek. Az ő regénye, a mi történetünk. Ez nem képletesen az én világom.
Leginkább őszinte, ez jutott eszembe Inkei Bence Mirelitjéről. Ki meri mondani mindannyiunk félelmét, gyarlóságát, esendőségét, paráit, hazugságait és meneküléseit. Igen, közösen nőttünk fel (képletesen), budai sznobok, gyerekkorunk a Kádár nélküli Kádár-rendszer, keleti autókkal, nyugati határokkal, gátlásaink még innen gyökereznek. Egy sajátos X-generáció. Félig beszélt angoltudással, értve, de nem tudva az új világot, későn a privatizációhoz, de korán a technokratákhoz. Kívül a védettségen, de belül a teljes elveszettségen. Belvárosi hipszter, aki magát is a trenden kívül látja, elbánik két romkocsmával, és nehezen boldogulna a kapálással (népi-urbánus közhely reload). Újságírói közelség, mert jaj, de sokan vagyunk mi így – túl közel vagyunk ahhoz, hogy a regény nagysága miatt ismerjünk a saját életünkre. És persze ugyanúgy vagyunk kamaszok, középszerűek, szerelmesek, csalódottak, csak már sms, facebook és EU - fapados közelségben.
Az őszintesége és a közelsége miatt megbocsátható, hogy rendkívül egyenetlen a szöveg. Néha esetlenül meg- és túlírt kamasznovella, néha röhögés mögé rejtett valóság (igen, ilyen az közigazgatás), néha a matulát idéző abszurd (vagy mi), de mindvégig nagyon őszinte. És szeretem, ahogy Inkei látja a világot, azzal a le- és elnéző cinizmussal, távolsággal, irigységgel és utálattal, magával szemben is tartva a mércét, hát igen, ilyen vagyok, de ti sem vagytok jobbak.
Ha a közhelyek legkézenfekvőbb bugyrából keresnék szavakat, akkor valami olyasmit írnék, hogy mindannyiunkban ott van egy Gömöri, és mindannyiunknak megvan a maga Zsófija, így vagy úgy. És mindegyikünk volt magányos, és mindegyikünk irigyelte a kispolgári létet, miközben kinevette, és együtt ébredünk éveken keresztül minden szombat reggel részeg fejfájással, és mindenkit irigyeltünk már magunkon kívül. De közhely viszont attól még közhely marad, mert kimondjuk, hogy az.
