A kiütés mindig korona a küzdelmen. A tizenegyes párbaj mindig dráma.
Kessler nagyon mélyről jön vissza. Egy rosszul menedzselt viking harcos, aki beleszalad két vereségbe (Calzaghe és Ward, egyiktől sem szégyen kikapni), súlyos betegség, ki tudja, látjuk-e még. Egy évnyi pihenő után visszatér, nem nyulat, nem hurkatöltőt, nem felhozó ellenfelet választ. (UPDATE: Erdei szerint csak jóindulattal közepes, én ezt túlzásnak érzem. Jó másodvonal, és Kessler nyilván nem vb meccsen tér vissza.) És az első menetben - valahol lökés és ütés között félúton - lecsücsen, otthon, Koppenhágában. Green ravasz, nyeklő-nyakló, nehezen legyőzhető ellenfél. És Kessler szép lassan fölé kerekedik, be-befér a balegyenesek mellett, és a negyedik menetben egy elképessztő bal horoggal leteríti. Ekkor látszik igazán, hogy micsoda feszültség volt benne, mennyire felszabadult most. Azonban az ünneplésben is vet egy-egy pillantást a földön tápászkodó Greenre, gratuláció. Nagy bokszoló, nagy ember.
Chelsea-Bayern, sokat elemezték, nyilván a Bayern volt jobb és vitathatatlanul a Chelsea nyert. A futball szépsége, hogy az eredmény a legritkább esetben vitatható - ez nem egy pontozásos sportág, gólra játszák. Elképesztő, hogy Drogba honnan hozta vissza a mérkőzést, és utána Roben honnan tudott hibázni, és a párbaj. Mindig dráma. Akkor is, ha a hollandok egyszer nem tudják eltalálni még a kaput sem, és akkor is, ha sokáig senki sem képes hibázni. Személyesen annál idegfeszítőbb, mint amikor Gömöri kihagyta és mégis megnyertük a párharcot, sohasem volt. Ez a lehető legcsupaszabb idegjáték, ez nem a futball szépsége, nem az egyéni zsenialitás, hanem pusztán ideg. Képes-e ekkora nyomás alatt megtenni azt, amire egyébként rutinszerűen képes volna? Ezért is érdekes Schweinsteiger, aki idegileg még Roben tizenegyesét is képtelen volt nézni - akkor neki kell rúgni? És kihagyta. Összeomlás, sokk, katasztrófa, míg a másikon öröm, mámor, sírból visszahozott meccs. Régóta nem nézek már bajnokok ligája mérkőzéseket, mert ez a dráma veszett ki belőle. Az egyenes kiesés mindig elhozza a csúcspontot, ráadásul esélyt hagy a kis csapatoknak egyszer-egyszer nyerni, és nem ugyanazt a 10-15 klubot kell nézni éveken keresztül. Viszont a döntőben visszatér a színház, ahol csak egy maradhat.
