Orbán démoni ügyességgel, a megnyert választás előtt, kipattintott magából egy beszédet, amivel vert helyzetből is nyerni tudna. Szinte egyetlen szavával sem értek egyet, kártékonynak és ártalmasnak tartom a háborús vízióját, de mégis elismeréssel adózom a szónoki képességeinek. A forradalmi megemlékezés - némi párhuzammal fűszerezett - 2/3 rész után átevezett a rendszerváltásra, onnan 2006-ra, máris 2010, és lám a végső ütközet 2014. Mindenhol gaz kommunisták és tőkések, magára hagyott ország, aki csak magában bízhat, mint nekünk Nyugat és Kelet, Ti vagytok a győztesek, és aki nem velünk, az bizony ellenünk. Ellenetek összefogtak, felebarátaim, de mi küzdünk a fronton értetek, és a választás napján itt lesz az idő, amikor nektek is pástra kell lépni. Háború van, induljon a békemenet.
Orbán tehát nem dőlt hátra, előre hajszolja magát és híveit, okosan nem ígér mást, csak az ellenség eltiprását. A közönség pedig tapsol, hisz neki, vállára emeli. Karosszékestül.
