Szobrot lehet döntögetni, de itt kormányt kéne – ez most komoly?! Az ellenzéki pártoknak még papírkardja sincs. Bajnai felült a hintalóra és azzal nekirontott a szélmalomnak. Pedig milyen magabiztos lovag volt Gordon, szakértői vértezet, válságkormányzás, messiásvárás, modern, romlatlan Magyarországba tekintő szemek. Úgy lépett színpadra, ahogy egy leendő miniszterelnöknek kell. Csak utána nem volt szövegkönyv. Se darab. Azóta is tanácstalan áll, magányosan, súgólyukban pedig sok töketlen. Hülyékkel bizony nem lehet – se választást nyerni, se kormányozni.

Nem kéne sok, csak őszintén azt továbbvinni, amit elkezdett. Bajnai szakértő, csapatjátékos és hisz a modern Magyarországban. Ehhez képest most miért bohóckodik?! Ráadásul abban a cirkuszban, ahol a szemfényvesztést mások sokkal látványosabban csinálják.

Miért adnék egyáltalán tanácsot? Miért neki?

Csak azért, mert nem szeretem a felekirályságot. Se a jó felekirályságot, sem a rossz felekirályságot. Se a felekirályságot, sem a királyságfélét. Nincs Orbán fóbiám, de ellenzék nélkül tényleg nehéz kormányozni. Fikarcnyi félsz sincs vereségtől vagy netalán számonkéréstől, és ennek helyét gőg és arrogancia tölti be. Minek vitatkozni, ha orrba is lehet vágni a másikat? Az erő mindig velünk van. És ha már velem van, akkor én mindent meg is oldok vele. Kérsz, kapsz – mondják, és minden falatot előre megrágnak a gyereknek, aki nem tanul meg még enni sem. Nem szeretem ezt az atyáskodást. Se gyerek, se alattvaló nem vagyok. De emiatt nem adnék tanácsot, emiatt csak elmennék szavazni.

Csak azért adnék Bajnainak tanácsot, mert jól láthatóan fogalma sincs, hogy mit kéne csinálnia, mintha hozzá nem értő, teljesen eltévedt, vízió nélküli, ötlettelen stáb venné körül. Bajnaiban éreztem annyi erőt és indulási sebességet, amivel képes ellenzéke lenni a kormánynak. Ellenzéke, és nem feltétlenül váltótársa. A Jobbik számomra távoli, az MSZP szintén, az LMP reménytelen, a többi pedig gyakorlatilag nincs – akkor pedig kinek adnék én tanácsot?!

Honnan jött?

Ő akkor vált érzékelhető politikussá, amikor mások megbuktak volna. Egy bukott politika párt tolta a bukott vezér bukott kormányának élére. Sokévnyi nem kormányzás után, pénzügyi- és gazdasági válság közepén, szociális népszavazások után, előre elvesztett választás előtt miniszterelnök lett. Van-e annál nagyobb kritikája a demokráciának, mint hogy az elmúlt időszak legfelelősebb kormányzása egy politikai felelősség nélküli csapaté? Nem mondott nagyokat, nem ígért sokat, nem voltak látványintézkedések, sok kisebb-nagyobb felelős döntést. Egy-két fájó, mint a szent tehénnek számító tizenharmadik havi nyugdíj elvétele vagy az ÁFA-emelés. Ezekhez nem is nyúlt a Fidesz. És Bajnai nem bukott bele, sőt, ebből a szerepből lett igazán politikus. (Miniszterként észrevehetetlen volt.)

Jól érezte, hogy szükség van rá. A balliberális konglomerátum atomjaira hullott szét. SZDSZ gyakorlatilag megszűnt, még csak választást sem vesztett, két választás között felszámolta magát. (Nem kár érte.) Az MSZP beledöglött Gyurcsányba, aki pedig az utolsó reménye volt. Horn óta képtelen a hataloméhségen túl bármit is felmutatni. Szadeszesedik, na! (Értük sem lenne kár.) Az LMP nem tudott belenőni a szerepbe, elindult a pártosodás útján, érezhetővé vált, hogy egy választásra összeállt csapattal állunk szembe, kevés a közös bennük. (A maradvány legalább következetes, a maga jelentéktelenségükben egész megszerettem őket.) A Jobbik volt egyébként a legütőképesebb ellenzéki párt, aki újra és újra visszatalál a számára népszerűséget szállító populizmushoz, ja, a cigányok. (Egy valós válaszok nélküli hang, túl az én ízlésem küszöbén.) Bajnai tehát jól érezte, hogy választási győzelemre reális esélye egyik ellenzéki pártnak sincs.

Óvatosan, komoly felvezetés után lép be – nagyon profi. Haza és Haladás, megírja a dolgozatát. Olyat csinál, amire a három parlamenti párt összesen nem volt képes. Három hétig, de talán egy hónapig is, róla szól a politika. A Parlamentben őt emlegetik, miközben ott sincs. Meghatározza a politika beszédet, pedig nem nyilatkozik. Róla írnak, gondolkodnak és találgatnak, pedig nem indít sajtókampányt. Van-e valami meglepő abban, amit írt? Szinte semmi. Amitől mégis érdekes, jelentős és meghatározó, és ezt jól érezte, hogy ő írja. Bajnai, aki miniszterelnök lehet. Bejelentkezett, és volt rá fogadókészség.

Amikor formálisan is zászlót bont, az október 23, Erzsébet-híd. Jó-e a helyszínválasztás? Jó-e, hogy szónokként akar kiállni, amikor nem jó annak? Medgyessy-imázs? Horn se vonult utcára, pedig beszélt a nép nyelvén. Viszont megint tömegek, kíváncsiak rá. Nem tartottam rossznak, bár sem ő nem volt átütő erejű, sem a szöveg, amit előadott. Itt már érződik, hogy legalább szövegíró kéne, szónokolni nem fog megtanulni. Az első nagy bicsaklás a Millenáris Parkban előadott „kampányindító”. Együtt2014 – és ehhez képest ki van ott? Kivel van együtt?! Bajnai egyszemélyes előadása. Hát kik adnak ennek az embernek tanácsot? Ráadásul az egész terem nyugdíjasokkal van tele. Hogyan is? Teljes tanácstalanságot éreztem, és innentől már csak lejtmenet. (Lehetett volna kisiklás, egyszeri mélypont, hiba, amiből tanulnak. Nem, inkább csak az első jelzés, hogy a belépésig volt kitalálva, utána homály.)

Hol van most?

Bajnai látványos elbizonytalanodott. Kapkod, keresgél, nem találja a helyét. Pedig semmi olyan nem történt, amit ne lehetett volna előre tudni. Eddig sem ő, sem mások nem húztak semmi meglepőt. Az egyetlen meglepő talán csak az, hogy Bajnai ennyire tanácstalan. Ravasz, nagyon ravasz...

Folyamatos támadások, ebben semmi meglepő. A meglepő az, hogy erre nem tud egy egyértelmű kommunikációt felmutatni. Nem számított rá, hogy jönnek megint a libával? Akkor amatőr. Nem tudja, mit kéne lépni? Akkor amatőr. Tudja, csak nem meri? Akkor amatőr. Sokan azt mondják, hogy nagyon lejt a pálya, minden tekintetben. Ez minden bizonnyal így van, de ez most kit lep meg? Mire nem lehetett számítani? A ’számítottunk rá, de nem tudjuk mit kéne csinálni’ vetekszik a ’nem tudtuk, hogy ez lesz’ amatőrségével.

Érthetetlen szövetségkeresés. Gyorsan leforgácsolta a másik két erőt maga mellől, szimbolikusan legalább megtarthatta volna őket. Csatája Mesterházyval nem többre hasonlít, mint két kantáros óvodás veszekszik a piros homokozó lapáton. Apu meg közben ott vár a tíztonnás markolóval és kikapja őket, homokvárastul jövő áprilisban. Most tényleg azon veszekszenek, hogy ki bukja el a választásokat Orbán ellen?!

De a legnagyobb baj az, hogy nincs stratégia, hogy Bajnait hova és hogyan kell felépíteni. Bajnairól most egyetlen jelző sem jut eszünkbe. Nem tudjuk, hogy mit csinálna. És most nem arról beszélek, hogy Bajnai hogyan kormányozna, mit kéne csinálnia, min kéne változtatnia, ez tartalmi kérdés. Egyelőre azt a formai kérdést kéne megválaszolni, hogy mi az a szlogen, imázs, lendület, ami mögé beállnak az emberek, és ezzel hogyan tudja megnyerni a 2014-es választásokat. Erre volt, és nem biztos, hogy van esélye. Bajnaiból három érv csinálhat miniszterelnököt. Hogy szakértő. Hogy csapatban dolgozik. Hogy modern Magyarországot akar.

És a tanácsok?

Bajnai, a szakértő

Ő ezzel vált politikussá. Amitől neki esélye van, hogy erre van igény. Ő azért nem bukott meg miniszterelnökként, pedig népszerűtlen intézkedéseket hozott egy igen rossz korszakban egy bukott pártszövetség támogatásával, mert szakértőnek pozícionálta magát. A válságmenedzser, aki nem politizál, hanem teszi a dolgát, próbálja irányíthatóvá tenni a politikát. Ehhez talált magának stábot. És itt jön a két hiány, és ezért érthetetlen, hogy mit akar. Ő szakértő vezető volt egy szakértői stáb élén. Miért nem akarják ide felépíteni? Miért nem ez az a kép, amit sugallni akarnak róla? Miért nem hangoztatja ezt most is? Ez jól áll neki, ezt tudja vállalni. Ráadásul igény volna rá, hiszen jelentős a politika és politikus ellenesség Magyarországon. Ráadásul pont abban a választói körben volna erre igény, ahol őt várják. A szocialisták kétszer is azzal nyertek, hogy szakértőnek adták elő magukat. Lásd Horn-kormány, lásd Medgyessy-kormány, sőt még Gyurcsány is! (Nem tartalmi címkézés, mert abban hatalmas kérdőjelek lennének.) Gyurcsány nem abba bukott bele, hogy hazudott (ettől a jobboldalnak lett ikonikus céltáblája), hanem abba, amikor már senki nem hitte el róla, hogy képes irányítani, képes vezetni – ha ezt nem hiszik el, akkor a ballib szavazóbázis is kimegy mögüle. (Ezért nem 2006-ban, hanem csak 2009-ben bukott meg.) Erre jött Bajnai, a szakértő.

A szakértői imázs Bajnainak tehát sajátja, a teljes társadalomban van igény a politikamentességre (a szakértő ezt képes meglovagolni), ráadásul még jelentősebb az igény a megcélzott (mondjuk ballib) szavazótáborban. Ennél nyilvánvalóbb találkozása az igénynek és az alkalmasságnak nincs. Ehhez képest alig tesz ebbe az irányba lépéseket. Nem látjuk, hogy szakértőként pozícionálná magát, akár hasonlóan hangsúlyosan, mint 2009-ben, és csak annyit hajtogatna, hogy ők rendbe akarják hozni, meg akarják csinálni, ki akarják javítani.

Mert ennek egyáltalán nem az a módszere, hogy felveszi a kesztyűt a professzionális fidesz bulvárgépezettel. Orbán Rasi esküvőjére nem az a megfelelő válasz, hogy megünneplem a 90 éves nagymamámat! Ki volt az a tökkel ütött, aki ezt tanácsolta neki?! Ő ezen a pályán nem tud nyerni, viszont sokaknak visszatetszést keltő Orbán családi politizálása. Tessék ezt támadni! Tessék ezzel szemben azt mondani, hogy én dolgozni jöttem ide, és nem a családomat kiteregetni. Bulvárpályán képtelenség Orbánt megverni. És utána kimegyünk szobrot döntögetni?! Papírmasékkal hadakozni?! Kapjon már valaki a fejéhez, hogy ez milyen Bajnai-képbe illik bele!

Bajnai, a csapatjátékos

Az Együtt2014 jó szlogen. Szintén jól állna neki, hiszen egy csapat élén állt, a szakértői stáb az ő saját szakértői imázsát erősíteni. Igen, de hol a csapat? Együtt, de kivel? A Millenárison miért nem volt az első sor kitömve azokkal, akikre mint potenciális kormánytagokra, mint holdudvarra lehetne tippelni? Miért nincs egyetlen szakértő sem körötte? Sőt, a kiugrott, volt szocialista Szigetvári Viktoron kívül ki van még körötte? Senkit nem látunk, és ez már ezen a szinten stratégiai hiba. A csapatban való dolgozás pedig erős megkülönböztető jelzés lehetne Orbánnal szemben. (Megint nem tartalmi kérdésről beszélek.) A mi csapatunk, együtt vs. Orbán király. Ehhez képest ebből semmit nem látunk. Még csak találgatni sem lehet, hogy egy leendő Bajnai-kormány hogyan nézne ki.

A szocialistákkal nyilván kell kezdeni valamit. Oda kellett volna vágni nekik a közös listát, éppen annyi mandátumot kérni, hogy egyedül ők ne tudjanak kormányozni, de hadd legyenek ott, hadd legyenek a legerősebb párt (megint hangsúlyozni: mi szakértők kormányzunk, de pfúj, a mocskos politika nem kell), hadd legyen Mesterházy a legerősebb parlamenti frakció felkent orákuluma, viszont miénk a kormány, miénk a miniszterelnöki poszt. És vajon ennek megfelelően nem lehetett volna szépen egy kampányt is felhúzni rá? A szociknak jól állna, hogy folyamatosan hangoztatják az elmúlt 4 év hibáit és bűneit. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni: nyugdíjlopás, trafikmutyi, közgép. Nem kell ezt túl kreatívan megközelíteni, csak mindig elmondani. Ahogy bármilyen fideszes kommunikációban meg tudott jelenni az „elmúltnyolcév”, „bankárkormány”, úgy most ez – tetszőlegesen lehetne másik három is – szintén elhangzik minden szoci kommünikében. Ezzel szemben Bajnai a szakértői csapat, aki egy EU-s, modern, előremutató Magyarországot vizionál, erős és tisztességes piaci versennyel, kicsi állammal, stb.

Bajnai és a modern Magyarország

A Haza és Haladás dolgozata már megírta, hogy mire kell gondolni. Aztán ez totálisan eltűnt. Neki, mint szakértő csapatjátékosnak egy modern, EU-párti, versenyző, kicsi, de hatékony államot kéne ígérni. Ez abszolút illeszkedik a szakértői irányításhoz. Mi is tesszük a dolgunkat, te is tedd, kedves állampolgár! Erős, jól kommunikálható jelzés és Orbántól megkülönböztethető jelzés a választók felé. Megfogalmazhatjuk ehhez képest is, hogy nem államosítunk, nem gondoljuk, hogy mindenkinél okosabbak vagyunk, nem akarunk sallereket és kokikat osztogatni az EU-ban, nem borítjuk mindenkire az asztalt, nem veszünk össze a szomszédokkal, nem akarjuk a versenyt megszüntetni, nem gondoljuk, hogy mindent szabályozni kéne, nem akarunk mindenhova egy politikust kinevezni, satöbbi.

(Vegyünk egy példát (volt erőtlen próbálkozás ebben – nyomni kellett volna): sokan tartják a rezsicsökkentést egy golyóálló kormányzati intézkedésnek. Pedig nem biztos, hogy az emberek ennyire ostobák – nyilván látják, és E-on után nem lehet nem látni, hogy itt előbb-utóbb államosítás lesz, előbb-utóbb az államnak kell a pénzt betolni (az állam pedig az adófizető, azaz én, te meg ő) vagy lesz egy leromló közszolgáltatás, kicsi Kádár-rendszer, stb. Örülnek, de mindenki látja az árnyoldalát. Ehhez képest van lehetőség szakértői válaszra: emberek, beletolunk rengeteg pénzt mondjuk a felújításba, megnézzük, hol megy a legtöbb pénz fűtésre, vízre, villanyra, ezt megfogjuk, te is hozzárakod, én is. És hosszútávon ez neked jobb, hiszen a rezsid azért csökken, mert kevesebbet használsz fel, nekem pedig jó, mert kevesebb energia=kisebb függés (világpiactól, oroszoktól, multiktól, de akár a dalai lámától is), nem romlik le a közszolgáltatás, van profit, hosszútávon fenntartható, ergo nem kell két év múlva egy ellapátolhatatlan szarkupaccal farkasszemet nézni. Konkrét példán vezessük már le, hogy egy hőszigetelés mennyivel többet hoz, mint egy 10%-os rezsicsökkentés, rakunk mellé kis EU-pénz, és ezzel haladunk előre. Még itt is lehetne érvelni, pedig valljuk be, ez a legnehezebben támadható kormányzati intézkedés.)

És lehetne rosszul csinálni egy szakértői, csapatjátékos, modern Bajnai-jelölt felépítését. Lehetne hibázni, tanulni belőle, taktikázni, dolgozni. De hogy elképzelés nélkül sodródni?! Én egyszerűen nem értem, hogy mi történik. Őszintén: mi ebben olyan észveszejtően bonyolult? Már ha valaki választást akar nyerni. Mert ha nem, akkor nem szóltam.