Ha a családon belüli erőszakról, elkövetőkről és áldozatokról kéne beszélnem, akkor ezt a könyvet venném elő. Arnaldur Indriasson Kihantol bűnök. Nem krimi. Nem csak krimi.
Viszketően idegesítő könyv. Sokkolóan erős. Ha a kapcsolaton belüli erőszak ellen kéne érveket gyűjteni, akkor kezébe nyomnám a könyvet az ellenlábasnak. Elég lesz, úgy hiszem.
Hideg, kemény, metsző.
Drogos lány rendőr apja, aki csak kisétált az életükből, egy életre összegyűjtve a volt felesége sziszegő gyüleletét, és nem tudni, hogy a lánya vajon az anyja gyűlöletétől vagy az apja kilépésétől lett olyan, amilyen. Valószínűleg mindkettő.
És látjuk a majd ötvenéves tragédiát, ahol egy férfi módszeresen, a legbrutálisabb kegyetlenséggel terrorizálja a feleségét és három gyermekét. És a vér továbbszáll: az egyik fia szellemileg visszamaradott, a másik hasonlóan brutális. És nem a semmiből jött: őt is ugyanúgy verték. A megvert kisfiú lesz a brutális apa. A kétarcú apa: otthon állat, kinn vidám. Milyen élet ez? Bárkinek is. Nem értjük az anyát – és a saját gyermekei sem. Mindenki háborúra készül, kivéve a nő, aki bármit védene, bármit elviselne, hogy ne menjen tovább. A zsákutca teljessé válik: csak az apa halálával lehet megváltani, de már későn. Továbbél a fiúban…
Minden ott van, amit el lehet mondani erőszaktevőről, aki egy mosolygós, társasági ember. Hogyan sokkolja ez a fiát, aki addig csak az erőszaktevőt látta benne. Az áldozatot, aki lépésről lépésre válik testileg-lelkileg nyomorékká, elfogadja a sorsát, folyamatos kompromisszumokkal adja fel saját és gyermekei életét. A társadalmat. És minden érthetővé válik: nincs ördögi és angyali túlzás. Csak emberi valóság. És ettől válik fogvacogtatóan nyomasztóvá: érinthető közelségben van minden mozzanata.
És tetszik a teljesen irreleván mellékszál. Egy fegyver, ami színpadra kerül és nem sül el. Mert az élet főleg ilyen. És ott is erőszak: a gazdag család lánya unokatestvér erőszakjának áldozata. Tengernek megy, mert elviselhetetlen a családnak, hogy világra hozza és megtartsa a gyermekét. A nő az áldozat, meg a magzat – miközben a családnak kéne bűnhődni.
