Legalábbis Kondor Vilmos Budapest Noirjában mindenképpen.
Mert ki ne akarna Gordon lenni? Egy magyar Philip Marlowe? Egy kemény öklű, cinikus, intelligens, rendíthetetlen és mégis érző férfi?
A regény annak ellenére sem tucatkrimi, hogy az összes lényeges klisét felhasználja, a rendíthetetlen és kitartó nyomozótól (jelen esetben újságírót) az elsőre egyszerű ügyből országos összeesküvés leszen át a betyárbecsületen keresztül a frappáns befejezésig. Nagyon erős karakterekkel van tele, és magyar regényekhez képest egészen meglepően jók a párbeszédek. Erős a zsivány romantika, a törvénykívüliek kemény, de igazságos világa, lecsúszott galerik, piti bűnözők, akik mégis erkölcsesebbek mint fehéringer politikusi réteg. Nagyon korhű, akár a korabeli építészet (Budapesttől Lillafüredig), akár a pártok, politikusok, trafikok, újságok leírásában. Ez jelentősen növeli a hitelességét.
Ami homályban marad, és ez fájó pont, a pont a zsidó család. Engem érdekelt volna az apa, hogy jut el oda, hogy eldobja a lányát azért, mert nem akar problémát a zsidó származása miatt, aztán még tovább megy ezen az ördögi úton, és a teljesen kiszolgáltatott, testével pénzt kereső luxuskurvát „csinál belőle”, és...