Ej-ej, fiúk, ez így nem lesz jó! Hogy mi történt, azt sosem fogjuk megtudni. A politikai ködösítés a külügy területén olyan diplomáciai takonnyal van nyakonöntve, hogy gps legyen a talpán, aki kiigazodik. Mondjuk, ha a külügyérség egy külön szakma, akkor ezért. Sorok között, sőt betűközök közt kell olvasni, mert itt úgy baszunk le embereket, hogy formailag tükörfényesre nyaljuk a seggüket. Ugye.
Amikor tárgyaltunk az azeriekkel, és ők valóban említették, hogy a baltás gyilkost haza kéne engedni, és 1-2 mrd eurót befektetnének vagy legalábbis a szándékot erősítené, akkor kellett volna az első vészcsengőnek megszólalni. Miért ilyen fontos nekik? Akkor kellett volna először tesztelni, hogy vajon ennek milyen hatása lesz az örmény kapcsolatokra, és esetleg az örmény szálak meddig érhetnek. Vajon felmérték, hogy vezető hír leszünk? Pedig volt Jackson Hall, meg választási herce-hurca, stb. Lehet, hogy megtettük. Lehet, hogy vállaltuk. Ezzel nyilván senki nem fog a nyilvánosság elé kiállni: testvéreim, kellett a pénz, és egyébként meg, mi közünk ahhoz, hogy pont nálunk esett egymásnak, pontosabban az egyik a másiknak. Pedig nem tartom kizártnak, hogy jó adagnyi cinizmussal így történt. Kaptunk egy esélyt, hogy az azerieknek szívessséget tegyünk, és cserébe kérjünk valamit. Gondoltunk-e az örmény haraggal?
Nem mi adtunk kegyelmet, mi annak rendje és módja szerint elítéltük. Ha jól hámozom ki, akkor arra is ígéretet kaptunk, hogy szépen letölti az idejét egy azeri börtönben. Persze, abban sem lesznek cáfolhatatlan bizonyítékok, ha nem csak "lepapírozás" volt az egész. Mi megkérdezzük, ti becsszóra megígéritek, aztán utána lesz, ami lesz, az már a ti dolgotok. Vajon az örmények nem ezt gondolják? Főleg, ha az azeriek majd tényleg belenyúlnak a magyar állampapírba. Vagy tényleg ennyire naiv volt a magyar külpolitika, hogy fogalma sem volt, mi fog Azerbajdzsánban történni? Ha tényleg nem, akkor nagyon el kéne gondolkodni.
Mi nem értjük, mi történik. Némi helyismeret szükséges volna a hatásokat minimálisan előrejelezni. Ha egy magyar baltával lekaszabol egy románt, akkor az gyilkosság. Itt is, ott is. Nem lenne nemzeti hős itt, hanem maradnak ugyanaz, mint Romániában: gyilkos. Legalábbis remélem. És ez igaz fordítva is. Hogy az azeri relációban ez miért nincs így, ahhoz őket kéne ismerni. Azt mindig is sejtettük, hogy a pénz beszél, a kutya ugat, keleten nem feltétlenül érvényesül. Ott is van az a pénz, amiért a kutya ugat, de néha akkor is hallgat, ha megfizetnék. Vagy el tudjuk képzelni, hogy Írország finanszírozta volna a magyar államadósságot a leányfalui gázolóért cserébe? (Őt persze "ingyen" kiengedtük.) Vagy mi beszállnánk az ír állampapír piacba, csak hogy egy magyar börtönbe kerüljön? Nem hiszem, és nem csak azért, mert egyikünknek sincs pénze a másikat pénzelni.
Lehet, hogy az örmények kicsit túlreagálták, de én azt látom, hogy az azeri reakció sem volt kicsi. Egy baltás gyilkos, akinek ha jól értem más érdeme azon kívül, hogy kettéhasította az azeri szobatársát, nincs, diplomáciai kérdés. Aztán hazatérve, nem eldugják, hanem gyorsan kegyelmet kap és nemzeti hős. Mert legyilkolt egy örményt?! Ezt nyilván mellre szívják az örmények, hogy ennyire, az végképp a kérdés érzékenységét mutatja. Talán a köztük lévő bjutifúl frendsip olyan mély és régi, hogy fordított helyzetben ők is így tettek volna. Nem tudom, nincs helyismeretem.
Akárhogy is nézzük, a magyar kormány vagy döbbenetesen cinikus, és egy államok, nemzetek és kultúrák között darázsfészekbe képes belenyúlni pár milliárd euróért, vagy fogalma sincs, hogy mit csinál. Nem tudom, hogy melyik a tragikusabb.
Amit egyébként gondolok, Novák Tamás már jelentős részben megírta (http://mandiner.blog.hu/2012/09/02/elore_megfontolt_szandekkal_elkovetett_szabadlabra_helyezes_safarov), hitelesebben, mint én.
