Az egyetlen pillanat, amikor elgondolkodom a gyerek nélküliségen, ha sikerül korán lefektetni, hosszas fürdőt veszek, pihe-puha pizsamában békésen hátradőlök az ágyban, kezembe veszem a könyvet, és... Fülelek. Tényleg felsírt? Másodjára már egyértelmű a jelzés, kipattanok, csicsija-babuja ismét. Mikor letudom a tizenötperces szeánszot, még iszom egy kortyot, víz lecsúszik, ismét ágyikó, párnát eligazítom a hátam mögött, ellapozok addig, ahol tartom, amikor... Ismerős? Na, ilyenkor elgondolkodom.
Mindezt persze múló állapot.
